EGY AMERIKAI TÁBORNOK MAGYARORSZÁGON

Az 1919–20 között Budapesten tartózkodó Harry Hill Bandholtz tábornok fontos szerpet játszott Magyarország I. világháború utáni helyzetének alakulásában.

A Kun Béla vezette 133 napos kommunista diktatúra és rémuralom bukása után augusztus legelején Szövetséges Katonai Misszió (Inter-Allied Military Mission) érkezett Magyaroszágra a magyar tűzszünet és a román hadsereg Magyarországról való kivonulásának ellenőrzésére. Az amerikai küldöttséget Harry Hill Bandholtz tábornok vezette, aki a másik három megbízottal szemben (brit, francia és olasz) nagyobb megértéssel és szimpátiával tkintett a magyarokra és a többieknél kritikusabban szemlélte a megszálló román hadsereg tevékenységét is. Magyarországi missziójának legemlékezetesebb eseményeként megmentette a Magyar Nemzeti Múzeum kincseinek egy részét, amikor a román katonák egy csoportja ki akarta azt fosztani. A múzeum igazgatója által riasztott Bandholtz tábornok a helyszínre sietett, és a misszió nevében lepecsételte az ajtókat.

A tábornok leghíresebb „cselekedete” mellett több fontos dolgot is elért Magyarország számára. Már megérkezése előtt jól ismerte a magyar viszonyokat. 1919. augusztus 7-én indult Prizsból Budapestre és azzal a Herbert Hooverrel utazott, aki már ismerte a közép-európai viszonyokat. Bandholtz tábornok augusztus 11-én érkezett meg a magyar fővárosba és azonnal munkához látott. A helyszínen tartózkodó angol és olasz küldöttet, Gorton és Mombelli tábornokot előzetesen meggyőzte, hogy a francia politikával ellentétben alakítsanak ki közös álláspontot. Bandholtz lépése annak volt köszönhető, hogy az amerikai diplomácia a francia hatalmi törekvések ellen próbált fellépni a térségben.

Bandholtz ezt a feladatot Magyarországon tökéletesen véghezvitte. A brit delegálttal együttműködve nem engedte, hogy a később érkező francia küldött legyen a Misszió hivatalos vezetője. Ugyanis Graziani tábornok, aki augusztus 12-én éjjel érkezett meg a magyar fővárosba, a francia kormány megbízásából a franciákkal szövetséges Románia feltétlen támogatását biztosította volna. A francia diplomácia csellel az akkor 60 éves Jean César Graziani tábornokot küldte, aki korára hivatkozva, mint rangidős tiszt kívánta vezetni a Missziót. Bandholtz tábornok viszont ettől kategorikusan elzárkózott és a Missziót demokratikus alapokra kívánta helyezni. Napi ülésrendet javasolt, ahol naponta, alfabetikus sorrendben váltogatják az elnöki tisztséget. Bandholtz továbbá elérte azt is, hogy a tárgyalások hivatalos nyelve az angol legyen. Az akkori diplomáciai életben a hivatalos nyelv a francia volt, így az angol nyelvű tárgyalások lefolytatása a francia diplomácia számára hatalmas presztízsveszteségnek számított. Az eseményeket Bandholtz így írta le naplójában:

„Graziani tábornok azzal a feltett szándékkal érkezett, hogy majd ő elnököl és uralkodik a Misszió felett. Eljött a gyűlésterembe és bemutatkozott. Mombelli tábornok közvetítésével francia nyelven kapott magyarázatott arról a tervről, amelyet a Bizottság állított össze érkezését megelőzően. Nem tudta véka alá rejteni bosszúját és elmagyarázta, hogy szerinte az elnökség kérdésében a rangidősségnek kellene érvényesülnie, hozzáfűzve, hogy ezt mindenféle cikkel bizonyítani tudja, és hogy kormánya minden kétség nélkül azt várja, hogy ő legyen az elnöklő tiszt. Elmondtam neki, hogy sem az én kormányom, sem a többieké nem küldött képviselőjének ilyen jellegű értesítést, és hogy véleményem szerint nem lenne helyes ha véletlenszerű egyéni rangidősség többet nyomna a latba, mint a képviselt nemzetek egyenlősége. Javaslatomat vonakodva elfogadta.”

Ettől kezdve Bandholtz tábornok, ahogy a Magyar Nemzeti Múzeum esete is mutatja, a lehető legerélyesebben lépett fel a románok által elkövetett fosztogatások ellen, bár a kemény szavakon kívül valós hatalma nem nagyon volt. A Misszió tevékenysége és jelentései viszont jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a békekonferencia véleménye 1919 novemberében megváltozott Románia magyarországi tartózkodásával szemben. Bandholtz tábornok küldetése során végig ragaszkodott ahhoz, hogy egy stabil és független Magyarország jöjjön létre a térségben.

Budapesti tevékenysége alatt kategorikusan elzárkózott a román megszállás fenntartásában, vagy a román–magyar perszonálunióra tette kísérletektől. A Friedrich István vezette magyar kormányt nem volt hajlandó elismerni, azzal az érvvel, hogy a kormány nem testesíti meg a magyar nép teljes képviseletét. A valódi ok az volt, hogy a Friedrich-kormány a román csapatok bevonulása után ragadta magához a hatalmat a tiszavirág-életű Peidl-kormánytól, Habsburg József főherceg és a Mardarescu román tábornok támogatásával. Bandholtz tábornok pedig nem támogatott egy olyan kormányt, amely a korábbi Habsburg-dinasztia, vagy Románia befolyása alá kerülne. A Habsburg-dinasztia bármely ágának „restaurálása” a környező államok ellenállásába ütközött volna, és egy esetleges újabb megszállás kockázatát hordozta Magyarország számára, a Romániával létrejövő esetleges perszonálunió, vagy politikai szövetség pedig a francia hatalmi érdekeket szolgálta volna.

Bandholtz tábornok ezért a Horthy Miklós által vezetett Nemzeti Hadsereget támogatta. A Bandholtz vezette Misszió jelentéseinek is köszönhető, hogy Horthy Miklós személyét Párizsban is elfogadták és átvehette a magyar főváros felett az irányítást. Bandholtz tábornok érkezése után egy hónappal már ezt jegyezte le naplójába a volt osztrák–magyar flottaparancsnokról: „Horthy már most fenn tudja tartani a rendet.” Horthy novemberi budapesti bevonulásáról Bandholtz a következőket írta: „Budapest városában és a környéken a körülmények a magyar visszafoglalás óta mindent összesítve kitűnőek; Horthy tengernagy csapatai fegyelmezettnek és jól ellenőrzötteknek bizonyulnak. Személyes találkozójuk után pedig ezt jegyezte fel Horthyról: „Horthy tengernagy jó megjelenésű, intelligens kinézetű katonatiszt, s úgy vélem, őszinte az az óhaja és szándéka, hogy megtegyen minden tőle telhetőt.”

Az amerikai delegációt Párizsban vezető Woodrow Wilson elnök kevésbé foglalkozott a magyar ügyekkel, a Magyarországra küldött Bandholtz tábornok annál többet. A tábornok felemelte a szavát az újonnan megállapított magyar határok igazságtalanságaival szemben is „Átadni Magyarország területének egyes részeit, – írja – a civilizált és kifinomult lakosságot alkotó emberekkel, olyan dolog, mintha Texast és Kaliforniát adnánk át a mexikóiaknak. Szégyelljék magukat a Szövetséges Nagyhatalmak mindazért, amit a fegyverszünet után ebben az országban megengedtek. A régi Magyarország területének és lakosságának illogikus néprajzi felosztásához ragaszkodni éppoly érzékeny dolog volna, mintha ahhoz ragaszkodnánk, hogy Svájcot osszák fel három külön államra vegyes, francia, német és olasz lakossága miatt.”

Bár a békekonferencia nem volt hajlandó változtatni a korábban megállapított határokon, de Bandholtz tábornok magyarországi tartózkodása nem volt eredménytelen. Munkájának köszönhetően felgyorsította a román megszállás megszüntetését, és elősegítette, hogy Horthy Miklós irányításával 1919 novemberében egy stabil, független és a nagyhatalmak számára is elfogadható vezetés kerüljön az ország élére.

Nagy Gergely