Merénylettől hadüzenetig

A béke utolsó hónapja a Monarchia Magyarországán A trónörökös pár meggyilkolásától a Monarchia Szerbiának történő hadüzenetéig tartó időszak (1914. június 28.–1914. július 28.) bemutatásához hatvan korabeli, a Magyar Királyság főbb régióit reprezentáló újság cikkeiből válogatott részleteket az Első Világháborús Centenáriumi Projekt hét munkatársa. Minden válogatás csak szubjektív lehet: ezt az összeállítást a szerkesztő Gerő András bevezető tanulmánya szerint három fő szempont határozta meg. Munkatársaival egyrészt azt kívánták bemutatni, hogy a nagypolitika hírei miként jelentek meg a korabeli sajtóban, másrészt fontosnak tartották, hogy a társadalmat foglalkoztató problémák is helyet kapjanak, harmadrészt pedig törekedtek rá, hogy helyi témák is szerepeljenek

Minden nap időjárás-jelentéssel kezdődik.
A „Hazánkban” kezdetű meteorológiai beszámolók az utánuk következő hírekkel sajátos értelmezési keretet hoznak létre, nyomatékosítva, hogy a mindennapi életét élő lakosság (akár W. H. Auden híres, Icarusról szóló versében) nem sejtette, tragédia közeleg. A Nagyváradi Napló beszámolt róla, hogy hol kapható a Csanda-féle Podol – lábizzadásra; a Világ ismertette a MÁV tervét, miszerint az erdélyi fővonalakon a vasúti kocsikban bevezetni készülnek a földgázvilágítást (42., 181.). A hírválogatásból egy gyarapodó, polgáriasodó társadalom képe bontakozik ki, melyben már megkezdődött a vita a hittant felváltó erkölcstan bevezetésének lehetőségéről vagy a női egyenjogúságról, ám a nemzetiségek magyarosításából a politikai elit továbbra sem engedett: a Budapesti Hírlap például elégtétellel nyugtázta, hogy a képviselőház elutasította a lenézően csak ’tótoknak’ nevezett szlovákok kérvényét nyelvük használatának kiterjesztésére a közoktatásban

Amint a főbb belpolitikai eseményekről tudósító sajtó híreiből egyre valószínűbbnek tűnt az ország háborúba lépése, a nemzetiségekről szóló, negatív sztereotípiákra épülő hírek megszaporodtak. A vidéki lapok beszámolói szerint a helyiek minden szerb lakosban a Monarchia ellen izgató agitátort láttak, miközben például Az Újság két héttel a hadüzenet előtt is aggályok nélkül képviselte a megingathatatlan hitet a magyar szupremáciában: „természetes szaporaság, asszimiláló erő, műveltségi, gazdasági állapot stb. – szilárd logikával kovácsol argumentumokat annak bizonyítására, hogy itt a Kárpátoktól körül ölelt országban a vezető szerep egyedül a magyar fajt illeti meg”. A válogatás arról tanúskodik, hogy a háború kitörésének küszöbén sem az akkor még szabad sajtó, sem a lapokból tájékozódó lakosság nem volt képes a helyzet reális megítélésére.

(Habsburg Történeti Intézet – Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, Budapest, 2014. 488 oldal, 3500 Ft)