Frontmozi: Szerelemben, háborúban (1996)

 

A közönség harmincegyedik alkalommal látogathatott el Frontmozi eseménysorozatunkra a Kino Café Moziba. Az áprilisi vetítésen Richard Attenborough Szerelemben, háborúban című 1996-os alkotását tekinthették meg az érdeklődők. A film vetítése előtt Szekfű András filmtörténésszel beszélgetett Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.

Békés Márton bevezetőjében elmondta, a Frontmozi vetítések között ennek a filmnek a bemutatása azért különleges alkalom, mert ezúttal egy pop filmet, egy ’90-es évekbeli romantikus drámát láthatnak a nézők. A film negatív kritikájára utalva átadta a szót a filmtörténésznek, aki az alkotás értelmezéséhez és befogadásához adott támpontokat.

Frontmozi1

Szekfű András kiemelte, a film érdekessége többek között abban áll, hogy a főszereplő a Nobel-díjas amerikai író, Ernest Hemingway nevét viseli. Felvetődik a kérdés: tekinthető a film egy Hemingway-mű adaptációjának? A filmtörténész szerint a válasz nem, egy zenei hasonlattal élve így definiálta az alkotást: „variáció egy Hemingway-témára”. Kifejtette, hogy bár erős a hasonlóság a Búcsú a fegyverektől című regénnyel – mindkettőben fő szerepet kap orvos és ápolónő is, mindkettő szerelmi történet – a Szerelemben, háborúban mégis inkább Hemingway egy fiatalkori emlékét dolgozza fel. Ezt az emléket, amely az olaszországi fronton történt meg az íróval, egy rövid novella formájában örökítette meg A very short story címmel, Richard Attenborough filmje pedig ezt a történetet vitte vászonra – összegezte Szekfű András.

Frontmozi2

Békés Márton egy olyan magyar szálat emelt ki a filmből, amely bár a vásznon nem látszik, mégis fontos szereppel bír a film történetében. Az olasz fronton mint szanitéc sebesül meg az ifjú Hemingway – ismertette a kutatási igazgató –, a hadszíntér-kutatók szerint pedig az az aknagránát, amely eltalálta, a magyar állomásról érkezhetett. Magyar vonatkozásként megemlítette továbbá az Angol beteg című filmet, amellyel Attenborough alkotása stílushasonlóságokat mutat: mindkét filmben a sebesült féri központi szerepet játszik a ’90-es évek romantikus köntösébe öltöztetve.

Szekfű András erre reagálva elmondta, hogy a két világháború időben már olyan messze állt az említett filmek megalkotásának időpontjától, hogy „megnyílt a lehetőség arra, hogy emberi drámákat lássanak ezekben a háborúkban.” Külön érdekességként megemlítette, hogy az addigi, az erős férfire támaszkodó gyenge nő tematikát felváltotta a sebsült férfit ápoló erős nő motívuma, mely szintén a ’90-es évek filmjeinek jellemvonása lett.

A filmről röviden:

Olasz harctér, 1918. Az osztrák−magyar csapatok áttörése dacára a világháború már a vége felé közeledik. Az amerikaiak olasz szövetségeseik megsegítésére katonákat, egészségügyi alakulatokat küldenek az olasz frontra. A térségben hol haditudósítóként, hol mentősofőrként teljesít szolgálatot az ifjú és kalandvágyó Ernest Hemingway (Chris O’Donnell). Amikor egy lövészárokba becsapódó gránát szinte mindenkit megöl körülötte, a sebesült Ernest megmenti egy olasz katona életét. A kórházban megismerkedik a nála hét évvel idősebb Agnes von Kurowsky nővérrel (Sandra Bullock).

Az Oscar-díjas Richard Attenborough nagyszabású, romantikus, első világháborús filmeposzában a helytállásnak, hősiességnek és szerelemnek emléket állítva idézi meg az itt még poétikusan ifjú Ernest Hemingway alakját.

Facebook  Youtube