SMS ZRÍNYI

Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének három legnagyobb csatahajója közül a Zrínyi legnagyobb vállalkozását Ancona ágyúzásakor hajtotta végre 1915-ben.

A Zrínyi csatahajó építését 1908. november 15-én kezdték meg a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban, majd két évvel később, 1910. április 12-én Triesztben ünnepélyes keretek között bocsátották vízre. Nevét Mária Valéria hercegnőtől kapta, aki az átadó ünnepségen maga adott jelzést az induláshoz. Érdekesség, hogy Ferenc Ferdinánd nem óhajtott részt venni az eseményen, nem palástolva magyarokkal szemben érzett ellenszenvét. Az 14 500 tonnás, csaknem 20 000 lóerejű géppel rendelkező, 20 tengeri mérföld óránkénti sebességet elérő harci jármű tulajdonságait tekintve megfelelőnek bizonyult arra, hogy a közeljövőben megvívjon egy tengeri ütközetet. A Gazdasági Mérnök nevű újság felszereltségéről részletes adatokat közölt: „Fegyverzetét 4 db 30,5 cm-es, 8 db 24 cm-es, 20 db 10 cm-es, 6 db 7 cm-es ágyú, 2 db 8 mm-es golyószóró és 3 db torpedóvető-készülék alkotja. Egy ilyen hajó teljesen fölszerelve körülbelül 38 millió koronába kerül, hát bizony elég költséges fegyver is, amely minden erőssége mellett is ki van téve annak, hogy egy kicsinyke torpedó a tenger fenekére küldje.” Az SMS Zrínyit 1911 szeptemberében helyezték tényleges szolgálatba, többnyire az Égei-tengeren hajózott. Első nagy bevetésére a balkáni háborúk idején került sor, amikor tengeri blokáddal védte szkütari ostromlóit.

Még az I. világháború kitörése előtt egy hónapos cirkálóutat tett meg a Földközi-tengeren a Viribus Unitis és Tegetthof társaságában, félelmetes erőt sugározva. A korszak büszkeségeiről így írt egy visszaemlékező: „Mi annak rendje és módja szerint kikötöttünk, gyönyörűen, katonai fegyelemmel végeztük a horgonyok leeresztését, hadd tanuljanak tőlünk a francia, és orosz tengerészek, akik az egész horgony leeresztés alatt nem vették le a rólunk a szemüket.” Ekkoriban 30 tiszt és 860 fős legénység szolgált a hajón.

Az ún. „pre-dreadnought” típusú hajó az I. világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének második csatahajó hadosztályához tartozott az Erzherzog Franz Ferdinand és a Radetzky csatahajóval együtt. A legjelentősebb bevetést együtt 1915. május 24-én az olasz kikötő, Ancona ágyúzása során bonyolították le. A világháború alatt azonban egyetlen tengeri ütközetet sem vívtak, hiszen az antant uralta Otrantói-szoros miatt a csatahajók be voltak szorítva az Adriai-tengerre, egyébként pedig a szénhiány miatt főleg a védekezésre, nem a támadásra összpontosítottak. A Zrínyi többnyire az olasz partok vasútvonalának, hidainak bombázásában vett részt, és főként Pólában horgonyozott.

A harcok lezárulta után sikerült elérni, hogy a hajó a délszlávok, ne pedig az olaszok kezére kerüljön. 1919. november 22-én Marijan Polić horvát kapitány kártérítésként átadta az Egyesült Államoknak. Az amerikai flotta USS Zrínyi néven vette birtokába, de a hajó kihasználatlanul a spalatói (ma Horvátország: Split) kikötőben vesztegelt. 1920 novemberében kivonták a hadrendből, majd a versailles-i és a St. germaini békék értelmében – az osztrákok és a magyarok legnagyobb bánatára – Olaszországnak ítélték. A hajót az olaszok 1921-ben szétbontották.

Hollósy Katalin