Archívum

Boldogbékeidők

„Ha az első világháború előtti időket, melyekben felnőttem, tömör képletbe foglalnám, bízom benne, a legtalálóbban ezt mondhatom: a biztonság aranykora volt az.”

Stefan Zweig

A Monarchia Magyarországán az általános tankötelezettség bevezetésének következtében jelentősen nőtt az írni-olvasni tudók száma. A kiépülő alsó- és középfokú oktatási rendszernek köszönhetően egyre szélesedő, értő közönsége alakult ki a színházaknak, tárlatoknak, kedvelt időtöltési formává vált az olvasás, ami a sajtóra és a könyvkiadásra is ösztönzőleg hatott. A „boldog békeidők” termékeny korszaka volt a legtöbb művészeti ágnak, az irodalomban, a képzőművészetben és a zenében egyaránt születtek európai színvonalú, jelentős művészi teljesítmények. Az elitkultúra mellett növekvő igény mutatkozott a tömegkultúra különböző ágainak termékei iránt.

A 20. század elején a politikai élet legfontosabb pozícióinak birtokosai (miniszterelnökök, miniszterek, képviselők, az állam és a közigazgatás vezető tisztségviselői) az arisztokrácia és az ún. úri középosztály soraiból kerültek ki. A korszakot színes társasági élet jellemezte, amely részben a számtalan civilszervezetnek (kaszinók, társaskörök, jótékonysági, közművelődési, sport- stb. egyesületeknek) volt köszönhető. Voltak azonban az úri társaságnak egyéb találkozóhelyei is, mint például a bálok, színházak, fürdő- nyaralóhelyek, kávéházak. Az alsóbb társadalmi csoportok (kispolgárság, munkásság, parasztság) is megteremtették a maguk társasági életét egyletek, bálok, majálisok, szüreti mulatságok és egyéb rendezvények formájában.

A „boldog békeidőkben” Budapesten és vidéken, főként a megyeszékhelyeken színházak, orfeumok, kabarék várták az elitet és a középosztályt. Az alsóbb társadalmi csoportok a fővárosban a Horváth kertben és a Városligetben, a vurstliban találhatták meg a szórakozást. Ugyancsak a Ligetben működött a közép- és felsőrétegek által egyaránt kedvelt Állatkert és az Angolpark. A tehetősebbek a szabadidő eltöltésének számos egyéb lehetőségével élhettek: utazás, üdülés magyarországi vagy monarchiai fürdőhelyeken, kirándulás, sport. Az egész korabeli társadalom körében gyorsan népszerűvé vált a szórakozás egyik modern formája, a mozi.

A világháborút megelőző évtizedekben újabb ipari forradalom bontakozott ki Európában, amelynek hatására a korábbiakhoz nem fogható technikai fejlődés indult meg. Találmányok sokasága hozott fellendülést az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a hírközlésben. Az új energiahordozók, a gőz után a gáz és a villamosság gyökeresen átalakították a mindennapi életet. Igazi áttörést jelentett a gázlámpa, majd a szénszálas izzó, a távíró, a telefon, az automobil és a villamos megjelenése.

Húsvét,1914

Az 1914-es év heves parlamenti vitákkal és a közvéleményt élénken foglalkoztató bűnesetekkel kezdődött Magyarországon. Tisza István miniszterelnök az esztendő elején sikertelen tárgyalásokat folytatott a horvátokkal és románokkal egyaránt, ennek ellenére ellenfelei a nemzetiségekkel való szövetkezéssel vádolták. A kormány által előterjesztett új sajtótörvény pedig hatalmas tüntetéseket váltott ki. Január 10-én Budapesten, a Margit–rakodóparton egy utazókosárban női holttestet találtak. Hosszas nyomozás után a hatóságok kiderítették, hogy a tetem a Mágnás Elza néven ismert orfeumi csillagé, aki Schmidt Miksa bútorgyáros barátnője, kitartottja volt; a nőt szobalánya és annak szeretője gyilkolták meg. Február 23-án Debrecenben bombamerényletet követtek el a hajdúdorogi görög katolikus püspök ellen, aki csak kisebb sérüléseket szenvedett, de vikáriusa, titkára és jogtanácsosa meghalt. Az Osztrák–Magyar Monarchia és Szerbia, valamint Oroszország között a diplomáciai feszültség tovább nőtt.  1914. április 12-én és 13-án monarchia szerte békésen, családi körben töltötték az emberek a kereszténység jeles ünnepét, a húsvétot.

Húsvéti szokások

A „boldog békeidők” Magyarországán helyenként szokás volt húshagyó keddről hamvazó szerdára virradóra egy utolsó jelmezes mulatságot tartani. Másutt a hamvazószerdát követő csütörtököt torkoscsütörtöknek nevezték, mert ekkor még megengedettnek tekintették a farsangi húsos ételek maradékának elfogyasztását. A negyvennapos nagyböjt alatt nem volt illendő esküvőt, bált vagy bármilyen más nagyobb társasági összejövetelt tartani. A böjt a katolikusok számára nagyszombaton, a templomi körmenettel ért véget. Ekkortól az étkezési tilalmak érvényüket vesztették. Főként vidéken hagyománynak számított a főtt sonkát, a festett, főtt tojást, a kalácsot a pappal megszenteltetni. A húsvét első napja, a vasárnap már igazi családi ünnep volt. A gyermekek számára nagy izgalmat jelentett a kertben és a lakásban elrejtett tojások, édességek, ajándékok megkeresése. A családok rokonaikkal, barátaikkal ekkor már húsban gazdag, ünnepi ételt fogyasztottak. A hétfőt különösen a lányos házaknál várták, mert ekkor jelentek meg a partiképes fiatalemberek, legények, hogy verssel köszöntsék a fiatal hölgyeket, és meglocsolják őket, cserébe szépen díszített tojást kaptak. 

Étkezési szokások

A farsang a hagyományok szerint húshagyókeddel ért véget, és másnaptól, hamvazószerdától kezdődött el a nagypéntekig tartó nagyböjti időszak. Ilyenkor a több évszázados szokásoknak megfelelően az állati eredetű élelmiszerektől, zsíroktól való tartózkodás és a jóllakottság kerülése volt a szabály. 1906-ban a katolikus egyház sokat enyhített korábbi szigorú előírásain, és a húsételeket már csak hamvazószerdán és a nagyböjt három utolsó napján tiltotta. A Húsvétot megelőző negyven nap során a parasztság különböző rétegei tájegységenként eltérő élelmiszereket fogyasztottak, az ételek legjellemzőbb alapanyagai a bab, a lencse, a borsó, a káposzta, a gomba, a különböző gabonafélék, az aszalt gyümölcsök, ritkán a hal voltak. A nagypénteki étkezésre vonatkoztak a legszigorúbb előírások, volt, ahol ekkor nem ettek főtt ételt. Az elit és a középosztály konyhái a böjti időszakban sem nélkülözték teljesen az ínyencségeket. Asztalaikon gyakran előfordult ilyenkor a halászlé, a rák-, szárcsa-, teknősbéka-, bor-, birsalma- vagy almaleves, továbbá a különböző tészta- és tojásételek, a töltött gomba, a halpuding. Nagyszombaton véget ért a nagyböjt, és a különböző társadalmi csoportok megkóstolhatták a húsvéti sonkát tormával, tojással, továbbá a foszlós kalácsot, vasárnap és hétfőn pedig a bárányt vagy más húsételeket, édességeket.

Receptek, étrendek

Korabeli színházak műsorai

Irodalmi szemelvények

Karácsony,1914

1914 karácsonyán jobbára még a „boldog békeidőkben” megszokott külsőségek közepette ünnepeltek a családok. Bár az árak magasra szöktek, az üzletek és az áruházak gazdag kínálattal várták a vásárlókat, és az ünnepi asztalról sem hiányoztak a karácsonyi ínyencségek. Ez az ünnep azonban mégis más volt, mint az előző esztendők karácsonyai, hiszen sok asztal mellől hiányzott az apa, a férj, a fivér, a fiú vagy az unoka, hol csak átmenetileg, hol egyszer s mindenkorra. XV. Benedek pápa óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a karácsony a fegyvernyugvás jegyében teljen, de megállapodást nem sikerült elérnie. A frontokon mégis számos példa akadt az ellenséges felek közötti barátságos gesztusokra.

A háború a hátországiak életének minden szférájára rányomta a bélyegét, ezt tükrözi a korabeli sajtó is. A lapok ünnepi számai a vezércikkektől a hirdetésekig a háborúról szóltak, és hangot adtak az ünneplő emberek legfőbb vágyának, legyen végre béke.

Karácsony a frontokon

Karácsony a hátországban

Ajándékozási szokások hirdetések tükrében

Karácsonyi és újévi jókívánságok

Borsszem Jankó

Irodalmilapok

A Hét

1890-ben alapította, és egészen haláláig, 1921-ig szerkesztette a költő Kiss József. 1908-ig az egyik legszínvonalasabb szépirodalmi fórum. A művelt olvasóközönség lapjaként sok tekintetben a Nyugat előfutárának tekinthető. Célja a nyugati, elsősorban francia polgári irodalom közvetítése a magyar olvasók felé. A Hét, illetve főszerkesztőjének egyik legnagyobb érdeme, hogy számtalan fiatal írótehetséget karolt fel és indított el a pályán. Az 1890-es években munkatársai közé tartozott Bródy Sándor, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Ignotus, Kóbor Tamás, Mikszáth Kálmán és Molnár Ferenc. A századforduló után publikált a lapban Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Lukács György és Móricz Zsigmond.

Kiss József halálát követően Rózsa Miklós, Kázmér Ernő, Boros János és Fehér Árpád szerkesztette.

Nyugat 

A magyar irodalom világszínvonalra emelése elképzelhetetlen lett volna a Nyugat és köre nélkül.

Főszerkesztője 1908-tól 1929-ig Ignotus volt, aki korának legtehetségesebb íróit gyűjtötte maga köré. A szerkesztés oroszlánrészét Osvát Ernő végezte, de aktív szerepet vállalt Ady Endre, Babits Mihály és Fenyő Miksa is. Az indulásnál ott találjuk Gellért Oszkárt, Hatvany Lajost és Kaffka Margitot. Háromnemzedéknyi író, köztük Füst Milán, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Weöres Sándor, Zelk Zoltán is a Nyugat révén lett ismert és népszerű.

1929-ben a szerkesztést Babits Mihály előbb Móricz Zsigmonddal, majd 1933-tól Gellért Oszkárral vette át, később egyedül folytatta. 1941-ben, Babits halála után a Nyugat megszűnt, szellemiségét a Magyarország német megszállásáig megjelenő Magyar Csillag című irodalmi és kritikai folyóirat vitte tovább.

Tolnai Világlapja

A dualizmus és a két világháború korának egyik legnépszerűbb hetilapja. Hogy minél szélesebb olvasóközönség felé tudjanak nyitni, a lapban egyszerre volt jelen a bulvár és a minőségi tartalom. Hétről hétre közölt színvonalas publicisztikákat, érdekes és színes tudósításokat, friss híreket és olvasmányos vagy épp elgondolkodtató szépirodalmat. A kor neves írói közül Heltai Jenő, Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Móricz Zsigmond, Márai Sándor, Kodolányi János szívesen publikáltak a lapban. A népszerű újság mellett Tolnai Simon könyvsorozatokat is indított (Tolnai Világkönyvtára, Világtörténete és Világlexikona), amelyeket előszeretettel vásárolt a műveltségre vágyó olvasóközönség.

A Tolnai Világlapja 1944-ben, tulajdonosának halálával szűnt meg.

Új Idők

A legnagyobb példányszámú korabeli irodalmi hetilap. Az Új Idők az irodalom mellett a színház, a divat és a képzőművészet hangsúlyos kérdéseivel is foglalkozott. A főszerkesztő Herczeg Ferenc ars poeticájának szellemében, világnézeti hovatartozástól függetlenül minden tehetséges írónak teret adott, akiknek az írásai illeszkedtek a lap profiljába. Az indulásnál Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc neve fémjelezte a lapot. Az első világháború alatt, majd annak befejezése után publikált benne, többek közt Biró Lajos, Fekete István, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Márai Sándor és Zilahy Lajos. Az Új Idők kezdetektől fogva teret adott az akkoriban közkedvelt írónőknek: Erdős Renéenek, Kosáryné Réz Lolának, Zsigray Juliannának és Teleki Sándornénak (Szikra).

1945 után Benedek Marcell vezetésével próbálták újjáéleszteni.

Vasárnapi Újság

1854-ben alapította Heckenast Gusztáv. Az indulásnál olyan szerkesztők segítették a kiadó munkáját, mint Jókai Mór, Gyulai Pál vagy Pákh Albert. 1867-től Nagy Miklós, 1905-től az újság megszűnéséig Hoitsy Pál volt a főszerkesztő. 1867 körül még leginkább politikai hetilapként működött. A kiegyezés után néhány év alatt a Vasárnapi Újság egyszerre vált az ismeretterjesztés és az olvasmányos irodalom orgánumává, miközben színes híreivel és informatív írásaival a szélesebb olvasóközönséget is megszólította. 1873-tól a Franklin Társulat adta ki a lapot. A kezdeti szerzők között ott találjuk Arany Jánost, Tompa Mihályt, Vajda Jánost, Ipolyi Arnoldot és Thaly Kálmánt. Majd hét évtizedes fennállása alatt a magyar irodalom szinte összes irányzatának képviselője, ismert és elismert írók sora közölt novellákat, kritikákat, publicisztikákat, verseket a lapban.

Kitüntetések

Katonai Mária Terézia Rend 
(Militär-Maria-Theresia Orden)

Az Osztrák–Magyar Monarchia legmagasabb katonai (tiszti) érdemrendje. Mária Terézia magyar királynő alapította 1757. június 18-án. A kitüntetés elnyerése igen szigorú feltételekhez volt kötve, úgymint a parancs teljesítésén túlmutató, önálló kezdeményezésű, a hadi eseményeket kedvezően befolyásoló katonai akció véghezvitele. Ugyanakkor vallási és származási előfeltételei nem voltak.

A rend alapításakor két, 1764-től pedig három fokozatú volt. A kitüntetésekről a rendtagokból álló testület, a káptalan döntött, amit a rend nagymestere hagyott jóvá. A felvételt kérvényezni kellett. Első magyarként gróf Nádasdy Ferenc hadtestparancsnok kapott tagságot.

A rend 1919-ben a Monarchia felbomlásakor Ausztriában törvényileg megszűnt, azonban a káptalan az utolsó nagymester, I. (IV.) Károly rendelkezése értelmében egészen 1931-ig végezte az első világháborús kitüntetési kérelmek elbírálását, amely azonban Magyarországon az összeomlástól szünetelt.

Magyar Királyi Szent István Rend
(Sankt Stephans-Orden)

1764. május 5-én alapította Mária Terézia, külsőségeiben a lovagrendek mintáját követte, a rendtagoknak díszes öltözetük volt. Polgári, diplomáciai, hivatali, művészeti és tudományos érdemekért adományozott, 3 fokozatú rendjel. Magyar kezdeményezés lévén az osztrák udvari körök igencsak ellenezték.

A Rend tekintélyét azzal is biztosítani kívánták, hogy a rendtagok létszámát limitálták: az eredeti alapszabály szerint 20 nagykeresztes, 30 középkeresztes és 50 kiskeresztes tagja lehetett. A nagykeresztesek kezdetben a rendi csillagot ruhájukra varrva viselték. Csak férfiaknak adományozhatták, az egyetlen kivétel Mária Terézia királynő volt, aki egyben a Rend első nagymesteri tisztségét is betöltötte, mely rangot őt követően a mindenkori magyar király viselte.

A források egyetlen hadidíszítménnyel és kardokkal történt adományozását tartják számon: József Ágost főherceg számára adományozták a nagykereszthez, 1918-ban.

Osztrák Császári Lipót Rend
(Österreichisch-kaiserlicher Leopold-Orden)

1808. július 14-én alapította I. Ferenc osztrák császár és magyar király, apja, II. Lipót emlékére. Polgári és katonai érdemek elismerésére hozták létre, 1884-ig az adományozás rangemeléssel is járt.

Eredetileg három, 1901-től négy fokozata volt. 1917. január 9-től kardokkal is adományozták, míg 1918-tól a parancsnoki és a lovagkereszt másodszor is elnyerhetővé vált.

Ritkán adományozott kitüntetés volt. Az első világháborúban a M. Kir. Honvédség kötelékében 230 adományozás történt.

Vaskorona Rend 
(Kaiserlicher Orden der Eisernen Krone) 

Eredetileg Napóleon alapította, annak emlékére, hogy az ősi langobard koronával Itália királyává koronázták. A monda szerint a korona vaspántját Krisztus keresztjének egyik szögéből kovácsolták. Napóleon bukása után a Habsburgok visszakapták itáliai tartományaikat, 1816. február 12-én I. Ferenc osztrák császár a Vaskorona Rendet ekkor némi változtatással osztrák császári renddé tette, és a rendlovagok titkos tanácsosi, bárói, nemesi rangot kaptak. A rendet hivatali, katonai és kulturális érdemekért egyaránt adományozták.

A Vaskorona Rend tagjainak létszámát eleinte korlátozták, Később ezt megszüntették.

A világháborúban csaknem 7000 adományozás történt, a M. Kir. Honvédség kötelékében 1236 katona kapta meg ezt a kitüntetést.

Ferenc József Rend (Franz Joseph-Orden)

1849. december 2-án, trónra lépésének első évfordulóján alapította Ferenc József a róla elnevezett rendet, mellyel „születésre, rangra és vallásra való tekintet nélkül” kívánta az arra érdemeseket jutalmazni.

A rendnek négy fokozata volt, elsődlegesen polgári, illetve katonai tisztviselők részére adományozták. A kitüntetés tulajdonosa nemességre nem tarthatott igényt, az udvari ünnepélyekre azonban a tagok meghívást kaptak.

Jelvénye nyolcsarkú, kárminvörös zománcú kereszt, előlapján fehér pajzs fekszik, elöl az „F. J.” monogram, hátlapján az „1849” évszám található. A kereszt karjai között a fekete zománcos osztrák kétfejű sas helyezkedik el, jogar és alma nélkül, csőrében zárt aranyláncot tartva, melynek alsó részén a „Viribus unitis” jelmondat áll. A kereszt felett az aranyból készült osztrák császári korona helyezkedik el.

Az első világháború alatt a M. Kir. Honvédség kötelékében kb. 1050 adományozás történt.

Katonai Érdemkereszt (Verdienst)

1849 októbere és 1918 februárja között több módosítással alakult ki ez a kitüntetés család, melyet tisztek nyerhettek el.

A Monarchia idejében egy kitüntetés magasabb fokozatának elnyerése esetén a korábbi, alacsonyabb fokozatot le kellett tenni. A kitüntetés változatainak sokasága mutatja, hogy a kardos, vagy csak hadiékítményes alacsonyabb fokozatú kitüntetésnek szinte nagyobb becse volt, mint a magasabb fokozatú alap kitüntetésnek.

Minden rendjelnél megvolt a lehetőség arra, hogy az alacsonyabb fokozat kardjaival, hadiékítményével feldíszítsék az elnyert magasabb osztály jelvényét. A legteljesebb variációt a Katonai Érdemkeresztnél figyelhetjük meg.

Az első világháború alatt a M. Kir. Honvédség kötelékében 5 első osztályú, 34 másodosztályú és 5590 harmadosztályú Katonai Érdemkeresztet adományoztak.

Katonai Érdemérem (Signum Laudis)

I. Ferenc József osztrák császár és magyar király alapította 1890. március 12-én, eleinte csak egyetlen fokozata volt és kizárólag tisztek kaphatták meg, akik békében, illetve háborúban kiválóan teljesítettek. 1911. március 26-tól vált többfokozatúvá, a másodszori adományozás jeleként bevezetésre került az Ezüst Katonai Érdemérem, majd 1914-ben a „Különös dicsérő elismerés” jeleként Nagy Katonai Érdemérem került megalapításra.

1916. december 13-án a hősies magatartásért és a kiváló vezetésért a kitüntetés szalagjára kardot rendszeresítettek. 1917. április 12-től Ferenc József képmását felváltotta IV. Károlyé, és az osztrák császári korona mellett megjelent a magyar Szent Korona is.

Többszöri elnyerését a szalagon fémpánt jelezte.

 

Vitézségi Érem
(Tapferkeitsmedaille)

II. József 1789. július 19-én kelt udvari rendeletével előírta a vitézül helytálló őrmesterek és a náluk alacsonyabb rangú legénység hősi tetteinek jutalmazását. Az eleinte gomblyukban viselt becsületjelvényt 1809 óta hívják Vitézségi Éremnek.

Az alapításakor két, majd 1764-től középkereszttel kiegészített három fokozatú érdemrend elnyeréséhez kimagaslóan bátor tettekre volt szükség.

A Vitézségi Érmek aranyból, illetve ezüstből készültek. 1848 augusztusában az uralkodó egy új, méretében kisebb kitüntetést alapított II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem néven, a „kisezüstöt”. 1915-re már négy osztályba – arany, I. osztályú ezüst-, II. osztályú Ezüst és Bronz – sorolták a Vitézségi Érmeket.

A tisztek számára sokáig a kiemelkedően hősies magatartás esetén sem adományozhattak vitézségi érmeket, ami elégedetlenséget szült. Ebben hozott változást IV. Károly rendelete, aki 1917. szeptember 15-én megalapította a tiszti Vitézségi Érmeket. Az első világháború során az Arany Tiszti Vitézségi Érmet 189 tiszt nyerte el, köztük 100 magyar.

Károly csapatkereszt 
(Karl-Truppenkreuz)

IV. Károly alapította 1916 végén.

Osztrák-magyar részről a világháború jelképévé vált, 12 heti tűzvonalbeli szolgálat kellett elnyeréséhez. A kereszt cinkötvözetből készült, ennek a minőségbeli romlásnak oka a hátország egyre gyengülő gazdasági helyzete volt. Német helyett latin nyelvű volt az érmen lévő felirat.

Sebesültek Érme
(Verwundetenmedaille)

Szintén IV. Károly által, 1918-ban alapított „tömegkitüntetés”.

Ugyancsak gyenge minőségű fémötvözetből készítették. A fegyveres erők azon tagjai kaphatták meg, akik a háború idején harceszközök által megsebesültek, illetve háborús cselekmények folytán maradandó egészségkárosodást szenvedtek. A szalagon lévő vékony piros csíkok a sebesülések számát jelezték. A szöveg latinul szerepelt az érmen.

Katonai Szolgálati Jel
(Militärdienstzeichen)

1849. szeptember 19-én alapította I. Ferenc József, először két-két tiszti és legénységi osztállyal.

Fokozatai a szolgálatban eltöltött évek alapján kerültek megállapításra. 1890-ben bővült 3 osztályúra, az utolsó módosításkor az I. osztályú érdemrendhez 20 év, a II. osztályhoz 10, míg a III. osztályhoz 6 év tényleges aktív legénységi szolgálat kellett. A Tiszti Szolgálati Jel esetében az I. osztályhoz 50, a II. osztályhoz 35, a III. osztályhoz pedig 25 évnyi szolgálati idő szükségeltetett.

Hadikereszt Polgári Érdemekért
(Das Kriegskreuz für Zivilverdienste)

I. Ferenc József 1915. augusztus 16-án alapította olyan polgári személyek számára, akik a világháború alatt, a háborúval kapcsolatban, de nem harccselekmények közepette szerezték érdemeiket. Az alapítás kinyilvánítására csak 1916. február 8-án került sor.

A kitüntetésnek négy osztálya volt, az I. osztály csak nagyobb méretével tért el a Hadikereszt többi osztályától.

Ez a típusú elismerés volt az utolsó a Ferenc József által alapított rendek és kitüntetések sorában.

Porosz Királyi Vaskereszt (Eisernes Kreuz)

A történelmi Porosz Királyság, majd később az egységes Németország katonai kitüntetése, amelyet 1813. március 10-én alapított III. Frigyes Vilmos porosz király. II. Vilmos német császár 1914. augusztus 5-én újította meg. Az első világháború idején három fokozata volt: a Vaskereszt Másodosztálya, Első osztálya és a Vaskereszt Nagykeresztje. Az első két osztályt az ellenséggel szemben tanúsított rendkívüli bátorsággal, illetve kimagasló csapatirányítási érdemekkel, a Nagykeresztet döntő jellegű ütközetek megnyerésével lehetett kiérdemelni. Ez utóbbit a világháború alatt II. Vilmos, Paul von Hindenburg, Erich Ludendorff és August von Mackensen kapta meg. A Vaskereszt Nagykeresztjének csillagával egyedül Hindenburgot tüntették ki 1918-ban.

Az érdemjelet rangra való tekintet nélkül adományozták, ám ritka volt, hogy az első osztályt legénységi állományú katona kapta meg.

1915-től a Németországgal szövetséges országok katonái is elnyerhették, így számos osztrák–magyar harcos is megkapta e kitüntetést.

Az első világháború alatt hozzávetőleg 218 ezer első osztályú és 5 millió másodosztályú Vaskeresztet osztottak ki.

Török Vas Félhold (Gallipoli Csillag)

1915. március 1-jén alapította V. Mehmed szultán. Az első világháború folyamán adományozták a harcok során bátorságukkal és vitézségükkel kitűnő török bakáknak, de olyan, a központi hatalmak országaiból származó katonák is elnyerhették, akik török területeken zajló ütközetekben vettek részt. A német Vaskereszt török „megfelelője”.

Mivel német és osztrák–magyar katonák is megkapták eme kitüntetést, számos nem hivatalos variánsa készült Németországban, sokszor jobb minőségben, mint az eredeti török példányok. Ezen okok miatt alakult ki az a tévhit, hogy az érdemjelnek két osztálya van: a jobb minőségű csillagokat tisztek, a silányabb darabokat pedig legénységi állományú katonák kapták. A valóságban azonban az érdemjelnek csak egy osztálya volt.

Felhasznált irodalom

Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-ZS. Főszerk.: Szijj Jolán. Petit Real, Bp., 2000.
Makai Ágnes–Héri Vera: Kitüntetések. Zrínyi, Bp., 1990.
www.rendjel.myhunet.com/hu
www.nagyhaboru.blog.hu
www.kislexikon.hu

 

Képek: Virágh Ajtony gyűjteménye, www.rendjel.myhunet.com/hu