SLACHTA MARGIT HARCA A NŐI VÁLASZTÓJOGÉRT

Az I. világháború után a női választójog megadása nem tűrt többé halasztást. Magyarországon Slachta Margit járt az emancipációs küzdelmek élén.

Az I. világháború a női emancipáció folyamatában döntő áttörést hozott. A gyengébbik nem képviselői számára a világégés addig nem tapasztalt kihívást jelentett, a korábban háttérből uraikat támogató asszonyoknak új feladatokkal kellett szembenézni, amely jogokat is keletkeztetett. A hadszíntereken harcoló katonák sebesüléseit női ápolók látták el, míg otthon, a férfiak nélkül maradt hátországban a nők kenyérkereső foglalkozást vállaltak, hogy eltartsák családjukat. Nemcsak az addig férfiak által végzett munka elvégzését teljesítették sikerrel, hanem nagyobb lehetőségük nyílt arra, hogy felsőfokú tanulmányokat folytassanak. A női hallgatók száma a magyar egyetemeken rohamosan nőni is kezdett az I. világháború éveiben: ez a szám 1914-ben 21,5 százalék volt, ami négy évvel később egyenesen 51,4 százalékra nőtt.

Az I. világháború után a nők választójogának elnyerése a legnagyobb siker volt az egyenjogúsítási küzdelmekben. Legkorábban Új-Zélandon (1893-ban) és Ausztráliában (1903-ban) kapott a nők egy része a férfiakéval egyenlő választójogot (a bennszülöttekre ez nem vonatkozott). A skandináv országok többségében (Finnország, Norvégia, Dánia) korlátozottan, de megvalósult az egyenlő választójog az 1900-as évek elején. A nők választójogáért folytatott küzdelem a háború végére, 1918-ra teljesedett ki, amikor csaknem minden európai országban bevezették. Magyarországon a háború éveiben az 1904-ben megalakult Feministák Egyesülete a férfiakkal egyenlő jogokat követelt. Vezetője, Glücklich Vilma volt az első bölcsészdiplomát szerzett hölgy, és aktívan kiállt a nők társadalmi szerepvállalásáért. A „háborús anyavédelem” mellett a kenyérkereső nők támogatásának elérését tartotta fontosnak, valamint a társadalom elesettjeiért (házasságon kívül született gyermekek) is szót emelt. 1917-ben Vázsonyi Vilmos választójogi, tárca nélküli miniszter törvénytervezetet nyújtott be a parlamentben, amelyben választójoggal kívánta ellátni a nőket. Javaslatát feltételekhez kötötte: magasabb iskolai végzettséget követelt, azonban tervezetét a konzervatív politikusok így is megvétózták.

Az első magyar képviselőnő, Slachta Margit szintén kezdetektől fogva a nők választójogáért szállt síkra. A nővér már az I. világháború idején számos katolikus szerveződés vezéralakjává vált: a Keresztény Nő című újság vezetője, a Szociális Iskola, a Leányklubok működtetője és a Missziótársulat Szeretetközösségének ügyvezetője volt. A közéletben is egyre elismertebbé vált, 1916-tól körutazásokon vett részt és előadásokat tartott. 1918-ban a Keresztényszociális Néppárt tagja lett. A párton belül működött egy külön női részleg, amely kizárólag a nők aktív szerepvállalását és állampolgársági teendőinek előkészítését szorgalmazta, s amely Slachta Margit vezetésével külön politikai blokká nőtte ki magát, amikor Keresztény Női Tábor (KNT) néven jött létre, 1918. október 28-án.

A nők választójogának elismertetése hosszú ideje a magyar politikai élet egyik megoldatlan kérdései közé tartozott, az akkor még a keresztényszocialisták színeiben feltűnő nők benyújtották a belügyminisztériumhoz ezirányú tervezetüket. 1918 nyarán a parlament meghozta az új választójogi törvényt, amelyből a nők nem részesülhettek. Margit nővér és társai azonban nem adták fel a küzdelmet. Az őszirózsás forradalomból születő Károlyi- kormány, a Nemzeti Tanács első intézkedései között mondta ki az általános, egyenlő és titkos választójogot, amelybe a női választójog is beletartozott volna (ez alapján azonban sohasem szavaztak). Slachta Margit és a Szociális Missziótársulat nővérei aktívan támogatták az állampolgári jogok és kötelezettségek nőkre való kiterjesztését is. A Magyar Nő decemberi számában így írt szerepvállalásukról: „Súlyos erkölcsi okok indították Országos Szervezetünket arra, hogy belemenjen a forradalom hozta új munkakörbe: a politikai tevékenységbe. Mint jó állampolgárok vegyünk részt az ország nagy szellemi mérkőzéseiben anélkül, hogy a szüfrazsettek stílusába esnénk, hogy aktív szerepeket töltünk be anélkül, hogy megtagadnánk ősi hitünket, ősi magyar vérünket és nőiességünket.” A Tanácsköztársaság utáni első állandó ellenforradalmi adminisztráció, a Friedrich-kormány a férfiakéval megegyező jogokat biztosított a nőknek, s ezt az írni-olvasáshoz kötötte.

1920 januárjában nemzetgyűlési választásokat írtak ki, amelyeken Prohászka Ottokár (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) mellett Slachta Margit (Keresztény Női Tábor) is képviselte a keresztény-nemzeti irányvonalat. 1920 márciusában a Nemzetgyűlés első női képviselőnője lett. Ez év márciusában őt választották lakóhelye, az I. kerület képviselőjének, elsöprő győzelmet aratott. A választókerületében 10 187-ből 5471 érvényes szavazatot kapott, három férfi vetélytársát utasította maga mögé (közülük az egyik, a volt népjóléti miniszter, Csilléry András volt). 219 képviselő között egyedüli nőként foglalt helyet. Tisztségét 1922. február 16-ig töltötte be, összesen 28 beszédet tartott. A szociális problémák megoldásában, majd konszolidálásában és a nők szempontjából fontos választójog érdekében elsők között emelte fel a szavát. Két évig tartó nemzetgyűlési szereplése során az általános titkos választójogot védte – a nőkre is kiterjesztve –, valamint a szegény sorsúak nevében szólalt fel (például a munkásréteg körülményeinek javítása, a gyermekhalandóság és az oktatás megreformálása érdekében). Törvényjavaslati kérelemmel élt a kezdő fizetések megemeléséért, az általános közjótékonysági adó bevezetéséért. Parlamenti szereplése kezdetén, nő lévén sokszor volt kitéve a férfiak gúnyolódásainak, s időnként indokolatlan derültség kísérte szavait.

1921-ben ismét felmerült, hogy a női választójog csorbul a titkos szavazás elvének elvetésével. Slachta Margit elutasította a kettős mércét: „A belügyminiszter úr azt kérdezte tőlem a minap: Mit szólnék, ha azok a nők gyűlnének össze, akik ellenségei a női választójognak? Azt feleltem, most nemlegességekre egy új országot építeni nem lehet. Aki most nemet kiált, az halott, halottak táborával nem lehet újjáépíteni!” A női választójog megmentésére két parlamenti beszédet is elmondott, kiemelve a nők erényeit, és azt, hogy mivel válhatnak hasznára a társadalomnak (takarékosság, részletezés képessége, empátia). A nőt nem vonhatja el otthoni teendőitől és kötelezettségeitől a munkakeresés, ezért mindenképpen olyan kenyérkereseti lehetőséget kell biztosítani számára, ami hasznos, „nem elsősorban a nő szempontjából, hanem a gyermek, a jövendő generáció, a férfi és a nemzet szempontjából” – mondta. Azt vallotta, hogy a nők mindenkori feladata a család összetartása, ellenben nem értett egyet az egyedülálló, ám kivételes tehetségek megbélyegzésével. Úgy vélte, ők inkább támogatást érdemelnének terveik megvalósításában.

Slachta Margit 1922-ben nem indulhatott az újabb nemzetgyűlési választásokon, csak a II. világháború után tért vissza a Nemzetgyűlésbe, akkor viszont kétszer is képviselte választóit. Az általános, egyenlő és titkos választójog az 1945. évi VIII. törvénycikkben valósult csak meg kötelezettség és cenzus nélkül.

Hollósy Katalin