PRZEMYSL ÉS VÉDŐI

Doberdó és Isonzó mellett Przemysl helység neve is mély, fájó nyomot hagyta a magyar társadalomban.

Krakkó és Lemberg után Przemysl Galícia harmadik legjelentősebb városává nőtte ki magát a 19. század második felére. Neves szakemberek irányításával három évtizedig tartó erődítési munkálatok folytak a város körül, majd vasúti összeköttetést kapott Krakkóval és Budapesttel, és végül az Osztrák–Magyar Monarchia keleti garnizonvárosa lett. Az erődítmények és megerősített pontok mintegy 140 négyzetkilométernyi területet fogtak körbe, míg az erődök és segéderődök láncolatából álló rendszer hossza 50 kilométer volt, így Antwerpen és Verdun után Európa harmadik legnagyobb erődítmény-rendszerévé vált. Az erődítmények a hozzájuk tartozó kisegítő erődökkel, megerősített pontokkal, előre tolt állásokkal együtt komplex erődcsoportot alkottak, amelyek védelmi körletet képeztek. Przemysl-ben ebből összesen hat működött. Egy-egy védelmi körletben gyalogság, lovasság, utász és műszaki (telefonos) osztag állomásozott, továbbá 10–25 géppuska és 80–120 különböző kaliberű löveg tartozott hozzá. Az előírások szerint 90–100 napra elegendő élelmiszert halmoztak fel 85 ezer katona és 3700 ló számára. 1914-ben a második ostrom kezdetekor 130 ezer katona és 20 ezer ló ellátásáról kellett gondoskodni. A galíciai település nevét ekkortól kezdve vált ismertté, s milliók figyelték naponta az onnan érkező híreket.

Przemysl-nek ugyanis két ostromidőszaka volt: az első ostrom szeptember 17-től október 10-ig, a második pedig november 4-től március 22-ig tartott. Az első ostrom orosz vereséggel végződött, az osztrák–magyar csapatok felmentették a védőket. A második ostrom idején a 130 ezer fős védőseregnek mintegy 60 százaléka magyar katona volt, akik a legnehezebb harcokat vívták. Korabeli számítások szerint a második körülzárás után megközelítőleg 40 napra elegendő élelmiszer állt a védők rendelkezésére, akik végül több mint 130 napig kitartottak, annak ellenére, hogy felszerelésük közel sem felelt meg a modern technika követelményeinek. A védők, hogy sanyarú helyzetükön javítsanak, és hogy jelentős orosz erőket kössenek le, kilenc nagyobb kitörést intéztek az ostromzár ellen. Az éhség mellett azonban tovább nehezítette helyzetüket, hogy különböző betegségek – többek között a kolera – is pusztítottak soraikban. A betegség és az éhség pedig napról-napra tovább rontotta a csapatok harci morálját, amit tovább tetézett a beköszönő tél, a katonák ruházata ugyanis nem volt az időjárásnak megfelelő. Gyakori volt a végtagok lefagyása és a végkimerültség, ami miatt naponta katonák százai váltak harcképtelenné. A harci kedv csökkenése következtében a lengyel, ukrán, cseh és szlovák anyanyelvű katonák közül sokan adták meg magukat harci cselekmények nélkül.

Bár az erődöt igyekeztek felmenteni, de a legközelebbi egységek is 40 kilométerre jutottak csak a védőktől. Az ostromgyűrű egyre szűkebbé vált, a felmentés nem érkezett meg, a kitörések sem könnyítettek a védők terhein, Przemysl vára magára maradt. 1915. március 22-én a parancsnok, Hermann Kusmanek gyalogsági tábornok engedélyt kért a vár feladására. Kezdetét vette a megmaradt hadianyag és irattár megsemmisítése, felrobbantották a vár védműveit, a megmaradt lóállomány egy részét leölték. Ahogy azt az 1915. március 22-én kelt osztrák–magyar hadseregparancsban megfogalmazták: „Természeti erők és nem az ellenség győzte le őket. Az emberi erő végső határáig a hív kötelességteljesítés magas példaképei lesznek szemünkben. Przemysl védelme örök időkre hadseregünk ragyogó, dicsősséggel teljes lapját fogja alkotni.” Utólag elmondható, hogy nem csupán a vereség puszta gondolatát kellett elviselni: a feladást követően 115 ezer osztrák–magyar katonát hurcoltak orosz fogságba.

A vár 1915. június 3-án került újra az osztrák–magyar erők kezére, miután a gorlicei áttörés következtében elfoglalták azt. Az akció azonban ostromnak már nem volt nevezhető, hiszen egyrészt a második ostrom idején a cári erők teljesen szétlövették és tulajdonképpen használhatatlanná tették az erődrendszert, elfoglalása után pedig az oroszok nem kezdtek hozzá az erődítmény helyreállításához.

Farkas Sebestyén Lőrinc