MÁRIA KIRÁLYNŐ ÉS ROMÁNIA A VILÁGHÁBORÚBAN

Az 1919-es párizsi békekonferencián Románia jövőbeni határainak meghúzásánál és kedvezőbb nemzetközi megítélésében döntő szerepet játszott Mária királynő, akárcsak az ország világháború alatti politizálásában.

Edinburgh hercegének és II. Sándor cár leányának gyermeke 1875. október 29-én született az Eastwell Park-i Kentben. Marie Alexandra Victoria néven anyakönyvezték, de a családban csak Missynek szólították. Viktória királynő és Sándor cár unokáját a család szépségének tartották. Húgával gyakran látogatták Viktória királynőt, ugyanakkor az édesanya, Mária Alekszandrovna is többször vitte gyermekeit Oroszországba. Mária jobban kedvelte az orosz udvart, mint a szigorú brit viktoriánus etikettet. 1886-ban, amikor édesapja a Brit Haditengerészet parancsnoka lett a mediterrán térségben, az egész család Máltára költözött. Ezekben az években Missy szoros kapcsolatba került rokonával, György herceggel (a későbbi V. Györggyel), akit lenyűgözött a lány szépsége, és várta, hogy elérje azt a kort, amikor feleségül veheti. 1889-ben azonban a család elhagyta Máltát és Coburg-ba költözött. Viktória királynő lelkesedett Missy és György házasságáért, egyedül a hercegnő utasította el a frigyet, mert semmit sem szeretett, ami Angliával kapcsolatos. Neki más jelöltje volt Missy számára: II. Vilmos császár unokaöccse, a Hohenzollern-dinasztiából való Ferdinánd, aki Románia koronás hercege volt. Ferdinánd szégyenlős és csöndes férfi hírében állt, inkább olvasott, vadászott és növényeket gyűjtött. Apjának fivére I. Károly román király volt, aki elvesztette egyetlen fiát, így örököse csak unokaöccse lehetett. Ferdinándnak fel kellett hagynia békés életével, amikor 1889-ben hivatalosan is Románia koronás hercegének nevezték ki. Bukarestbe költözésével Károly király és felesége, Erzsébet utasításai szerint kellett élnie. Amikor Máriával találkozott, rögtön megtetszett neki, majd meg is kapta a lány anyjának támogatását. Ferdinánd és Mária 1893. január 10-én házasodtak össze.

Amikor Missy megérkezett új országába, Románia még csak 15 éve volt független állam. Élete Bukarestben olyan magányosan és unalmasan telt, ahogyan Ferdinándé korábban. 1893. október 15-én Mária fiúnak adott életet, aki a Károly nevet kapta unokanagybátyja után (ő lett a későbbi II. Károly), majd egy évvel később egy lányt (Erzsébet) hozott a világra. Mária szakadatlanul lázadozott a királyi akarat ellen, és nem jött ki Erzsébet királynővel sem és férje félénksége is zavarta. Lévén, hogy kedvelte a férfitársaságot, a hercegnő hamarosan pletykák kereszttüzébe került: hírbe hozták egy hadnaggyal. Ezek után anyósa elvette tőle a gyermekek nevelésének jogát, megtiltotta Máriának, hogy lássa őket. A hercegnő Coburg-ba távozott, várva, hogy az intrikák csillapodjanak. Ott született meg harmadik lánya, Mária (Mignon) 1900. január 9-én. Anyósával való fagyos kapcsolata is javult, így visszatérhettek Bukarestbe. 1903. augusztus 18-án életet adott második fiának, Miklósnak, aki gyerekei közül leginkább hasonlított a Hohenzollernekre. 1907 márciusában román parasztfelkelés bontakoztott ki, ekkor Sinaia-i székhelyére vonult vissza, ahol találkozott Barbo Stirbey herceggel és feleségével. Rövidesen szerelem szövődött közöttük, amely élete végéig elkísérte a hercegnőt. 1909-ben Mária világrahozta Ileana-t, majd 1913-ban egy kisfiút, Mirceát, aki a pletykák szerint Barbo Stirbey fia volt.

A balkáni háborúk idején a románok nem nézték jó szemmel a bolgár terjeszkedést a Balkánon és azt akarták, hogy a nagyhatalmak ismerjék el dél-dobrudzsai fennhatóságukat. 1913 nyarán Bulgária meglepetésszerűen megtámadta régi szövetségeit, Görögországot és Szerbiát. Károly király ellenezte ezt, viszont sikerült a bolgárokkal egyezségre jutnia: a bukaresti békével Románia megkapta Dél-Dobrudzsát. Amikor 1914-ben kitört az I. világháború, a központi hatalmak vezetői azt akarták, hogy Károly király üzenjen hadat az antantnak, de a román kormány úgy döntött, hogy semleges marad. 1914. október 9-én meghalt Károly király. Amikor Mária megérkezett Sinaia-ba, s letérdelt a halott király ágyánál, csendes ígéretet tett neki: „Meg fogjuk őrizni a munkádat, bátran és félelem nélkül, ha Isten is úgy akarja.” Erzsébet királynő csak 17 hónappal élte túl a férjét.

Románia a háború első két évében megőrizte semlegességét. A központi hatalmak ugyan több alkalommal megpróbálták meggyőzni az országot a belépésről, de Mária helytelenítette ezt: „Meghalnék a fájdalomtól, ha Románia belépne a háborúba Anglia ellen.” 1916 tavaszára az orosz offenzíva miatt az antantnak egyre égetőbb szüksége volt egy támogató, keleti szövetségesre. Ion Bratianu régóta várta ezt a pillanatot és kérte Mária királynőt, hogy küldjön levelet a rokonának, V. Györgynek és II. Miklós cárnak, jelezve feléjük, hogy Erdély, Bánát és Bukovina átengedése után Románia belép a háborúba. 1916. augusztus 17-én a bukaresti szerződés keretében aláírták a feltételeket. Ferdinánd király hadat üzent Németországnak, ekkor Vilmos császár kitöröltette őt a Hohenzollernek családfájából.

1916. augusztus 28-án Románia résztvett az oroszokkal együtt a Kárpátok-körüli offenzívában, és benyomultak Erdélybe. Ez év őszére fordult a hadiszerencse: 1916. november 23-án az ország területét német csapatok szállták meg. Kisfia, Mircea halála után Mária minden idejét azzal töltötte, hogy a sebesült katonákat látogatta a kórházakban. A német inváziót követő napon elhagyta Bukarestet, és Iasi-ba (Jászvásár), Moldva fővárosába menekült. Levelet kapott az anyjától, aki őt vádolta a belépéssel: „Egész Németország azt mondja, hogy te vagy az egyetlen, aki belekényszerítette Romániát a háborúba a vak és esztelen elbizakodottságoddal.” Kórházi munkájával népe körében nagy népszerűségre tett szert a háború idején. Amikor az oroszok Dobrudzsát az ellenség kezén hagyták, élelemutánpótlási hiány lépett fel. Bratianu javasolta, hogy Mária tegyen látogatást II. Miklós cárnál, győzze meg az oroszokat, hogy kivonulás helyett tartsák meg állásaikat, azonban aggasztó hírek érkeztek Oroszországból Rasputin meggyilkolásáról és a cári birodalom megingásáról. Végül az orosz vezérkar, noha közömbös volt Románia sorsát illetően, aggódva Moldva elvesztéséért, 1917 elején csapatokat küldött egy 500 km hosszú frontszakaszhoz a Duna és a Szeret folyók közé, ami lehetővé tette, hogy meggátolják a német térnyerést. A hírek a cár lemondásáról és az orosz forradalom kirobbanásáról hamar elérték Iasi-t. A királyi pár ellenlépéseket tett, hogy a monarchia-ellenes eszmék ne terjedjenek tovább.

1917-től a román hadsereget újjászervezték a francia generális Berthelot vezetése alatt s ütőképes csapatokkal töltötték fel. Júliusban az oroszok és a románok támadást indítottak a németek és a Monarchia állásai ellen a Duna előtt. A kezdeti román sikerek után hirtelen július 13-án az arcvonal felbomlott, amikor az oroszok elmenekültek. Mária királynő kitért erre naplójában: „Úgy tűnt, hogy az oroszok feladtak mindent az egész fronton. Visszavonultak tömegesen harc nélkül. Cserbenhagytak minket.” A románok egyedül nem tudtak semmit tenni a német előnnyel szemben, ezért megkezdték a visszavonulást. Az utolsó nagyobb csata Marasestinél zajlott. A bolsevik hatalomátvétel után a román királyi családot is életveszélyesen megfenyegették. Mária politikai menedékjogot kapott V. Györgytől, de nem élt vele. Az orosz forradalom szele végigsöpört Románián, de végül a román katonák nem csatlakoztak az bolsevikokhoz és megmaradtak hűségesnek a monarchákhoz. Romániát bekerítette az ellenség: északi, nyugati és déli részét megszállták a németek, osztrákok, bolgárok és törökök, keleten ott volt a forradalmi Oroszország. A hadiállapot végül megszűnt Románia és a központi hatalmak között, amikor fegyverszünetet kötöttek 1917. december 9-án Foksányban. Hamarosan Románia elvesztette utolsó reményét a terjeszkedésre, amikor Woodrow Wilson kihirdette 14 pontját.

1918. május 7-én a bukaresti béke értelmében Románia lemondott Dobrudzsáról Bulgária javára, gazdasági értelemben súlyos jóvátételre kötelezték, azonban megtarthatta Besszarábiát. A háború ezzel hivatalosan végetért Románia számára, azonban a német megszállás maradt. Az ország 1918. november 10-én ismét hadat üzent Németországnak, így a győztesek oldalán zárta a háborút.

Máriát a legszebb királynőnek tartották Európában, de hamarosan megmutatta, hogy a diplomáciai tárgyalásokban is sikeres tud lenni. Bratianu viselkedése Párizsban sokakból ellenszenvet váltott ki, így Máriát küldték, hogy tegyen valamit a területszerzés ügyében: Romániának ugyanis érdeke volt az antanttal kötött 1916-os bukaresti szerződés elismertetése. Párizs jól fogadta Máriát, újságírók, fotósok és az emberek virággal fogadták a vasútállomáson. Így írt erről naplójában: „A hangulat nem kedvező Románia számára, de kétségtelen, hogy kedvező nekem.” Párizsi látogatásának fő célja a Clemenceau-val való találkozás volt. A francia miniszterelnök ki nem állhatta Romániát, főleg amiatt, hogy a különbékét aláírta a központi hatalmakkal. Először támadta a királynőt, azzal vádolva, hogy az ország kiegyezett a bolsevikokkal, de ő brilliánsan védte magát, és meg tudta változtatni Clemenceau véleményét Romániáról. Még Bratianu is felfigyelt arra, hogy Mária többet ért el ebben a pár napban, mint ő maga hat hét alatt. Az angolok szintén Románia ellenpártján álltak. David Lloyd George-dzsal Mária Alfred Balfour vacsoráján találkozott. A vasútállomáson V. György király és Mária királynő fogadták, akik elragadtatva hallgatták Mária történeteit Romániáról, hogy az ország mennyit szenvedett a háború alatt és után. Egy hivatalos vacsorán Lord Curzonnal és Winston Churchillel is találkozott, utóbbi azzal bókolt neki, hogy gyermekkorában szerelmes volt belé. Visszatérve Párizsba, Herbert Hoover-rel és Wilsonnal lett volna interjúja, de nem járt sikerrel. Wilson nem kedvelte Bratianu-t és nem kívánt időt vesztegetni a román ügyre sem. Ám Mária levelet írt neki, így a találkozás létrejött 1919. április 10-én, de eredménytelenül. Felrótták neki, hogy Románia rosszul bánt a zsidókkal háború idején, ez a tény a békekonferencián rossz színben tüntette fel az általa képviselt országot. Mégis, amikor Mária elhagyta Párizst, a legtöbb vezetőt sikerült meggyőznie (Wilson kivételével). A továbbiakban a békekonferencia résztvevői helytelenítették a román hadsereg bevonulását Magyarországra, ugyanis átlépték a Vix-jegyzékben meghúzott demarkációs vonalat s május 1-jére a Tiszáig jutottak. A tiltakozás ellenére augusztus 4-én bevonultak Budapestre is.

Bratianu helyett Ferdinánd Vaida Voievodot nevezte ki új miniszternek, akinek sikerült elérnie, hogy mégis egy olyan békeszerződés szülessen 1919. december 9-én, ami nagyon kedvezett Romániának: az ország hivatalosan is megkapta Erdélyt, Besszarábiát, Dél-Dobrudzsát, és majdnem az egész Bukovinát. Románia ezáltal az ötödik legnagyobb ország lett Európában.

Mária a későbbiekben gyermekei sorsán aggódott. Elsőszülött fiát, a trónörökös Károlyt viharos szerelmi élete után sikerült meggyőznie, hogy vegye feleségül Ilonát, Görögország hercegnőjét (tőle született Mihály fia). Károly nem maradt hűséges nejéhez, elszökött Elena Lupescu-val s lemondott a trónutódlásról. 1926-ban Ferdinánd halála után a kiskorú Mihály mellett régenskormány uralkodott. 1930-ban Károly szeretőjével együtt visszatért és II. Károly néven megkoronáztatta magát, majd öccsét, Miklóst száműzetésbe küldte. Lánya, Erzsébet egy évvel később hozzáment Görögország királyához, II. Györgyhöz, míg Mária (Mignon) I. Sándor jugoszláv király felesége lett. Tehát Mária a balkáni királyok anyósa lett, gyermekei házasságai révén kívánta megőrizni a térség békéjét.

A királynő 1938-ban hosszú betegség után hunyt el Sinaia kastélyában. Utolsó kívánsága az volt, hogy szívét ezüstkazettában nyári rezidenciájának kastélykertjében, Balcsikban őrizzék. Dobrudzsa 1940-ben Bulgáriához került, így a szívet elvitték Bran-ba (Törcsvár), majd 2015-ben ünnepélyes keretek közt a sinaiai Pelisor-kastélyba szállították.

Hollósy Katalin