Az égbolt lovagja

„Este végtelen nyugalom öntötte el egész bensőmet: Jóleső érzéssel feküdtem le, hogy legyőztem az ellenséges gépet és ezt a győzelmet nem árnyékolta be emberi halál, mert hála Istennek, nem volt temetés!”

Kiss József

20 igazolt légigyőzelmével ittebei Kiss József volt a Császári és Királyi Légierő legeredményesebb magyar pilótája. Harcmodorára jellemző volt, hogy a vértelen győzelmekre törekedett, így bajtársai és ellenfelei körében is kiérdemelte a „levegő lovagja” nevet.

A családi legendárium szerint Kiss József nagyapja Kiss Ernő tábornok, aradi vértanú volt, ezért a szabadságharcot követő megtorlások során a család birtokai elvesztek. Édesapja a pozsonyi hadapródiskola kertészeként dolgozott, nem tudott érvényesülni, feljebb kerülni a társadalomi ranglétrán. Kiss József Pozsonyban született 1896-ban, két év középiskola után fémipari iskolába járt, amit kitűnő eredménnyel végzett el. Ezt követően felsőipariskolába iratkozott, a háború kirobbanása miatt sikeres első éves vizsgái után megszakította tanulmányait és katonának állt. Iskolai végzettsége nem volt elég ahhoz, hogy tiszti rangot kapjon, az orosz frontra a gyalogság kötelékében került. Hamarosan megsebesült, majd kórházi ápolást követően visszakerült ezredéhez.

1915 őszén – technikai képzettségének köszönhetően – elfogadták jelentkezését a Császári és Királyi Légjárócsapatokhoz, a bécsújhelyi repülőgépvezető iskolába került. 1916 májusában az olasz frontra vezényelték, június 20-án fordulópont következett be életében. Aznap megtámadott egy nagyobb olasz köteléket, gépe 70 (!) találatot kapott, de egyik ellenfelét sikerült a földre kényszerítenie. Kiss mögött foglalt helyet Georg von Kentzian főhadnagy a megfigyelőülésben, aki az eset lefolyását tanúsította. Amint Kiss az egyik olasz gép mögé került, szorosan rátapadt arra, majd rövid figyelmeztető sorozatokat lőtt az ellenfél gépének orra elé. Az olasz pilóta többször próbált kikecmeregni a vesztes helyzetből, azonban a kitérő manővereket újabb és újabb lövések sorozata követte. Az olasz végül belátta, hogy az életben maradáshoz érdemes együttműködni, leszállt gépével és teljes épségben fogságba került. A magyar pilóta híre gyorsan terjedt a fronton.

1916. szeptember 17-én hasonló módszerrel vette fel a küzdelmet egy olasz bombázó géppel. A Caproni a sűrű ködben egy erdőben szállt le, míg Kiss egy közeli szántóföldön tette le gépét. Mire odaért a bombázóhoz, annak személyzete az osztrák–magyar tisztekkel társalgott. Az olaszokkal közölték, hogy legyőzőjük magyar, mire az egyik olasz magához ölelte Kisst, aki a nagy megilletődöttségben néhány magyar nevét mondta, akik Garibaldi seregében harcoltak az olasz szabadságért. Az olaszok heves gesztikulációk és örömkiáltások kíséretében sorra megölelték a vadászpilótát.

Győzelmeinek hatására 1917 novemberében áthelyezték az 55. vadászszázadhoz, itt került szoros barátságba Julius Arigivel, aki 32 légigyőzelmével a monarchia második legsikeresebb ásza volt. Bajtársa bevallása szerint Kissnek nagy vágya volt, hogy hű legyen a családi hagyományokhoz és tiszti rangot kapjon, ráadásul csupán egy év hiányzott, hogy iskoláját befejezhesse, amivel hőstettek nélkül is tisztté válhatott volna.

Feljebbvalója beszámolója alapján egyszer harc közben a repülőgépéből mutatta meg olasz ellenfelének a helyet, ahol sérült gépével leszállhat. A pilóta győzelmeinek közel felében, mintegy 9 alkalommal fordult elő, hogy az ellenfél életben maradt, akit gépével együtt a földre kényszerített.

1918. január 27-én Kiss az Olasz Királyság második legeredményesebb vadászpilótájával, Silvio Scaronival találta magát szembe. Bár Scaroni gépe jobb adottságokkal rendelkezett, a csörte hosszúra nyúlt, majd az olasz egyik röpke sorozata eltalálta Kiss gépét és a gyomrán magát a pilótát is. A találat és sebesülés ellenére a magyar ász emberfeletti erővel lerázta magáról az olaszt és földre tette a gépet. Ez az összecsapás majdnem az életébe került, szervezetéből öt centi hosszú béldarabot távolítottak el. A sebesülést hosszabb lábadozás követte. Mire a frontra visszatért, az antant légifölénye is egyre jobban érvényesült, a dél-tiroli arcvonalon az olasz és angol pilóták mellett megjelentek nagy számban a francia és amerikai pilóták és vadászgépeik.

Gyakran „csak” 19 győzelmet tüntetnek fel neve mellett, azonban a 20.-at 1918. május 25-én (más források szerint 24-én), utolsó bevetésén szerezte. Aznap reggel 6-kor két társával indult őrjáratra amikor angol gépekkel találták szemben magukat. A történelemben nem ritka, hogy vadászrepülők utolsó pillanatait nem lehet teljes pontossággal rekonstruálni, lásd a „vörös báró” esete. Annyi bizonyos, hogy Kiss leszakadt társaitól és öt ellenséges géppel vette fel a küzdelmet, majd géppuskája felmondta a szolgálatot, szinte rögtön azt követően, hogy üldözőiből egyet lelőtt. A további események azonban szinte teljesen ismeretlenek, az erről szóló beszámolók ellentmondásosak. Egy tüzérségi megfigyelő jelentése alapján – aki távcsövén kísérte figyelemmel a történéseket – Kiss gépe leállt motorral zuhant a lefelé, mikor három angol vadászgép támadt rá és lelőtte, a Phönix lángoktól ölelve csapódott a földbe.

Kiss József sosem öregedett meg, mindössze 22 évet élt, közel két év alatt érte el sikereit a levegőben, aminek köszönhetően az első nagy világégés legismertebb és legjobb magyar ásza lett. Halála másnapján érkezett meg hadnagyi kinevezése. Hogy nemcsak bajtársai, hanem ellenfelei is hősként tisztelték mi sem bizonyítja jobban, mint hogy néhány nappal a tragédiát követően angol repülők koszorút dobtak a Levico repülőtérre egy levél kíséretében, az alábbi szöveggel: „A Royal Flying Corps végső üdvözletét küldi bátor ellenfelének, Jos. Keash pilótának, aki Campognolo felett halt hősi halált”.  Az ász emberséges magatartása és mentalitása a későbbi magyar repülős generációkban tükröződött: a Puma vadászrepülő osztály pilótái 1944/45-ben számtalan alkalommal úriemberként viselkedtek a levegőben: több angolszász visszaemlékezés is megemlíti, hogy lőszerből kifogyott gépeiket a földre kényszerítették, az ejtőernyő alkalmazásakor pedig nem lőttek rájuk, de az is előfordult, hogy „kikísérték” repülőgépeiket a magyar légtérből.

Farkas Sebestyén Lőrinc