AZ EDITH CAVELL-LEGENDA

Az ellenség kegyetlenkedéseivel kapcsolatban nem korunkban, hanem száz évvel ezelőtt jelent meg a fake news. A brit antantpropaganda élen járt a ferdítéseket felvonultató pszichológiai hadviselésben.

„A világháborút a központi hatalmak nem a harctéren, hanem elsősorban a propaganda terén vesztették el” – írja Szerb Antal Amerikai könyvek című esszéjében. Ma már köztudott, hogy a megszállt Belgiumban elkövetett német atrocitásokat hogyan túlozta el és színezte ki a brit propaganda. Kezdődött mindez azzal, hogy az 1905-ös oroszországi zsidóellenes pogromokról készült képet, mint a Belgiumban német katonák által elkövetett atrocitás végeredményeként mutattak be a nagyközönségnek. S mivel az antant országai birtokolták a távközlési hálózatok szinte teljes egészét, „a barbár poroszok a brit hírszolgálat kénye-kedvére öldöshették le az ártatlan belga apácákat és a kis gyermekeket” – ragadta meg a lényeget Gesztesi Gyula, a Magyarság a világsajtóban – A magyar sajtópolitika című 1918-ban írott munkájában. Mivel a német társaságok kábeleit közvetlenül a hadüzenetváltás után felrobbantotta a brit haditengerészet, Berlinnek esélye sem volt eljuttatni saját üzeneteit a semleges országokba, hogy cáfolni tudja a brit sajtószolgálat által gyártott németellenes legendákat.

Az antant propagandaszerveinek fő célja a hátországi férfilakosság mobilizálása, valamint a semleges államok lakosságának meggyőzése volt, annak érdekében, hogy bizonyítsák: igaz ügyért harcolnak, amelynek végcélja a sötét, barbár és kegyetlen erők, vagyis a Német Császárság és szövetségesei, azaz összefoglaló nevükön, a hunok legyőzése. Ennek érdekében minden eszközt bevetettek. Kedvelt módszerük az ártatlan belga asszonyok és gyermekek német katonák általi brutális megcsonkításának és/vagy meggyilkolásának „bizonyítása” volt. Edith Cavell vöröskeresztes nővér esetével kapcsolatban nem túlzás azt állítani, hogy erre egy egész propaganda-iparágat felépítettek a britek. A nővér ügye képeslapokon, újságcikkekben, plakátokon, népszerű korabeli előadók dalaiban, kórusművekben, mozgókép-illusztrációkban és emlékérméken jelent meg.

Miss Edith Cavell a háború előtt, mint ápolónő szolgált egy brüsszeli kórházban. 1914 augusztusában, az ország német megszállása során az angol kormány felszólította az országban tartózkodó brit állampolgárokat, hogy mindannyian azonnal hagyják el Belgium területét és térjenek vissza Nagy-Britanniába. Edith Cavell nővér nem tett eleget a felszólításnak, Brüsszelben maradt a németek bevonulása után és folytatta nővéri tevékenységét.

Belgium katonailag megszállt terület volt 1914-et követően, így az ország területére érvényesek voltak a háborús időkre vonatkozó katonai szabályzatok, amelyeket hivatalosan a világháborúban résztvevő valamennyi harcoló fél elismert. Cavell nővér, kihasználva a Vöröskereszt nyújtotta védettségét, angol, francia és belga katonákat bújtatott, illetve lehetővé tette számukra, hogy elhagyják a németek által megszállt országot s csatlakozzanak saját csapataikhoz. Emellett szigorúan titkos katonai információkat csempészett ki Belgiumból az antant javára. Ezzel nemcsak a hatályos háborús rendelkezéseket szegte meg, de visszaélt a Vöröskereszt nyújtotta védelemmel is, amely mint nemzetközi humanitárius és segélynyújtó szervezet, háború esetén nem támogathat egyetlen hadviselő felet sem (a kémkedésről nem is beszélve); feladata kizárólag a sérült katonák gyógyításában és ápolásában merült ki.

Idővel a német megszálló hatóságoknak feltűnt Cavell gyanús viselkedése, majd miután megbizonyosodtak tevékenységéről, 1915 tavaszán letartóztatták a nővért, több segítőjével együtt. A kihallgatások során Edith Cavell beismerte a terhére rótt cselekményt, ezt követően hadbíróság elé állították, amely golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet 1915. október 12-én hajtották végre. A háború során az ilyen és ehhez hasonló esetek sajnos tömegével megtörténtek, méghozzá mindegyik hadviselő fél részéről. A Monarchia csapatai mindenütt „komitácsikat” kerestek Szerbiában, az oroszok németbarát lengyelekre, a franciák német kémekre vadásztak, az Egyesült Államok megfigyelte és nyilvántartotta az akkoriban nem kevés németajkú állampolgárát. Mindezekhez képest azonban a „védett intézmény” oltalma alatt való csempészés, kémkedés és szabotázs kirívóan súlyos cselekménynek számított.

A történet ezzel véget is érhetett volna, de az angol propagandahivatal felhasználta az esetet a feltételezett német kegyetlenség szimbolizálására. A kivégzéshez vezető okokat elhallgatva úgy mutatták be a nagyközönségnek Edith Cavell esetét, mint aki teljesen ártatlan, csupán koholt vádak miatt ítélték el. Nagy Britanniát és a semleges államokat elárasztották a nővér kivégzésének hamis körülményeit bemutató propagandatermékekkel. A háborút követően földi maradványait 1919. május 15-én helyezték ünnepélyes keretek között örök nyugalomra a Westminster-apátságban. Kultuszát a mai napig ápolják. A végtisztesség mindenkit megillető kiváltsága sorstársának, a valóban ártatlanul elítélt Margaretha Geertruida Zellének, közismertebb nevén Mata Harinak már nem járt a francia hatóságok álláspontja alapján. Kivégzése után a testét nem temették el, hanem egy francia orvosi iskola kapta meg. A fejét testéről leválasztva bebalzsamozták és egy anatómiai múzeumba küldték, bűnözők földi maradványai közé.

Balogh Gábor