AZ ANZAC-NAP

Ausztrália nemzeti összetartozását a mai napig a száz évvel ezelőtti háború csatájára emlékeztető napon ünnepeli. Gallipoli ostroma, avagy a Dardanellákon folyó ütközet tízezer ausztrál és új-zélandi életébe került.

Az I. világháború kezdetekor Ausztrália tizenhárom éve volt szövetségi nemzet, amelynek kormánya a háborúban látott lehetőséget arra, hogy hírnevet szerezzen az államnak. Amikor 1914-ben Nagy-Britannia is belépett a háborúba, Ausztrália természetesen a Nemzetközösség oldalára került.

1915. március 18-án az antant flottája behatolt az Oszmán Birodalomhoz tartozó Dardanellák területére, annak érdekében, hogy megnyissák a szorost a szövetséges hadihajók részére. A remélt villámgyőzelem helyett azonban a törökök aknáival és az erődökből rájuk zúduló folyamatos össztűzzel találták szemben magukat. A flottát ért csapás arra késztette a briteket, hogy szárazföldi támadást tervezzenek. A partraszállásra április 25-én került sor Gallipolinál, ahol az antant csapataival, köztük ausztrál és új-zélandi katonákkal, az oszmán török védők vették fel a harcot. A cél Törökország háborúból való kivonása volt, ám a támadás lendülete megtorpant és állóháború vette kezdetét.

A parttól csupán két kilóméterre jutottak az antant erők, amelyek között a jelenlévő ausztrál és új-zélandi csapatok, az úgynevezett ANZAC csapatok a róluk elnevezett ANZAC-bozótban állomásoztak és innen próbáltak a szárazföld belseje felé nyomulni, de a későbbi Kemal Atatürk által vezetett alakulattal szemben nem tudtak lényeges eredményeket elérni. A fontosabb területek időről-időre gazdát cseréltek és ugyan a törököknek nem sikerült a partszakaszról kiszorítani az antant erőket, Gallipoli ostroma sikertelen volt.

1914. november 15-én a hadszíntér új főparancsnoka, Sir Charles Monro benyújtotta a csapatok kimenekítéséről szóló tervezetet az antant vezetőinek. December 7-én az evakuálást jóváhagyták és az ausztrálok elkezdték a kimenekítéshez szükséges árkok kiásását. A menekülés során több, figyelemelterelő támadást indítottak, amelynek célja az éj leple alatt a parton várakozó csónakokhoz való eljutás megsegítése volt. December 20-án menekültek el az utolsó ausztrál csapatok az ANZAC-bozót területéről. A Dardanellák ostroma során több mint 8000 ausztrál és 2000 új-zélandi katona esett el.

Ezeknek az elesett katonáknak az emlékére 1916. április 25-én tartották az első Anzac Nap-i megemlékezéseket. Ausztrália szerte számos megemlékezést és ünnepséget tartottak, emellett Londonban és az egyiptomi „Ausztrál táborban” is megemlékeztek a Dardanelláknál elesett ANZAC katonákról. Később, az 1920-as években az április 25-i Anzac-napot nemzeti emléknappá nyilvánították és ekkor emlékeztek meg arról a több mint 60 ezer ausztrálról, akik az I. világháborúban haltak meg. Később ezen a napon emlékeztek meg mindazokról, akik a II. világháború során lelték halálukat. Az évek során az Anzac-nap vált mindazon ausztrálok emléknapjává, akik olyan katonai vagy békefenntartó esemény során vesztették életüket, amelyben Ausztrália is részt vett.

Forrás: Australian War Memorial

László Bernadett