AZ AMERIKAI PROPAGANDA MESTERE: GEORGE CREEL

George Creel 1876-ban született, Missouri államban. Már fiatalkorában érdekelte az irodalom, amely iránti szeretetét édesanyja is támogatta. Neki köszönhető az is, hogy Creel erősen támogatta a szüfrazsett mozgalmat. 15 évesen megszökött az alkoholista édesapjának köszönhető, nyomasztó otthoni légkörből és dolgozni kezdett, majd tanulmányait folytatta. 1896-ban kapta meg első újságírói állását a Kansas City World-nél.

George Creel olyan tehetséges és sikeres újságíró volt, hogy sikerült rávennie az Egyesült Államok lakosságát, hogy egy olyan háborút támogassanak, amelyet mindaddig elleneztek.

Nagy rajongója volt Woodrow Wilsonnak, aki 1916-ban úgy tudta ismét megnyerni a választásokat, hogy az amerikai polgárokat emlékeztette arra, hogy eddig távol tartotta az Egyesült Államokat az Európában dúló háborútól és a jövőben sem tervez beavatkozni a konfliktusba. Már ekkor az elnök segítségére volt a győzelmet biztosító szlogen – „He Kept Us Out of War” – megfogalmazásában. Alig egy évvel később, 1917-ben az Egyesült Államok belépett a világháborúba.

Wilson tartott tőle, hogy ez az esemény elégedetlenséget fog okozni a társadalmon belül, ami akár nagyobb problémákhoz is vezethetett volna. Creel azt tanácsolta, hogy támogató véleményre ösztönözzék az embereket, ne megsemmisítő gondolkodásra. Ez az ötlet meghatározta a következő néhány évet és azóta is életük része.

A wilsoni propagandagépezet mögött tehát George Creel állt, akinek a vezetésével létrejött a Committee on Public Information, röviden CPI, amely 150 000 embert mozgósított, hogy kommunikációs készségükkel és kreativitásukkal megalkossák Amerika háborús közreműködésének nemes és elengedhetetlen voltát. Creel és emberei közel 75 000 embert képeztek ki: az úgynevezett „4 perces emberek” – „Four Minute Men” – feladata az volt, hogy rövid, buzdító beszédeket tartsanak, amelyek hallatára az amerikai nép teljes háborús bűvöletbe esett. Ezek a beszédek megalapozták az emberek tudatában azt, hogy Amerika azt teszi, amit tennie kell: „biztonságossá teszi a világot a demokrácia számára” és „ez a háború véget vet az összes háborúnak”. Creel becslése alapján emberei 755 190 beszédet tartottak, 314 454 514 amerikai polgárnak és 1438 plakátot tettek ki országszerte.

Megszületett az a gépezet, amely nem csak PR szakembereket, de képszerkesztőket és újságírókat is alkalmazott, közülük is a legjobbakat. Létrejött az általunk ma ismert propagandagépezet. Mindenhol megjelentek a háborús szereplést éltető szlogenek, képek, hírek, üzenetek. A filmszínházakban, plakátokon, kulturális helyeken, az utcákon.

Creel számára a propaganda nem volt rossz dolog. Úgy gondolta, hitet teremtenek a jó ügy érdekében. Mindezt úgy, hogy nyomást gyakoroltak az újságokra, hogy a háborús riportokat helyezzék előtérbe, egész estés filmeket gyártottak Hollywoodban, a postaládákat és plakátokat szintén megtelítették propagandaanyagokkal és természetesen a médiumokat is elárasztották a képek, szlogenek. Ekkor született meg Sam Nagybácsi (Uncle Sam) híres képe, az „I WANT YOU FOR U.S. ARMY” szlogennel.

Amikor Woodrow Wilson ötletét a Népszövetséggel kapcsolatban szinte lesöpörték az asztalról a békekonferencián, Creel hibásnak érezte magát, hogy nem segített neki a népszerűsítésben. A háborút követően folytatta az újságírást és politizált, de nem olyan sikerrel, mint ahogy nem hivatalos propagandaügyi miniszteri pozícióját betöltötte. 1953-ban bekövetkezett haláláig nyugaton élt, több könyvet és memoárt is kiadott. Büszke volt arra, amit elért a háború érdekében, cenzúra nélkül és minimalizálva az anti-germán demoralizációt a sajtóban.

László Bernadett