A TANKOK TÖRTÉNETE

A „Tanktól a tisztasági betétig” című cikkemben, amelyben az első világháború különböző vívmányairól írtam, felemlegettem középiskolai tanulmányaimat, amikor a tanárom azt mondta, hogy „amikor a traktorokra páncélt raktak, megjelentek a tankok”.

A harckocsikat nem maga a háború, hanem a háború milyensége hívta életre. Amikor a nagy háború folyamán, a hadüzenetváltások után egy hónappal megmerevedtek az arcvonalak, felsejlett egy olyan megoldás, ami a patthelyzetet valamelyest megoldhatta. Végső soron, négy évvel később ez a vívmány volt az, amely fizikálisan térdre kényszerítette a német haderőt: 1918. augusztus 8-a, az amiens-i csata kezdete, amelyről Ludendorff német tábornok azt mondta, „a német hadsereg fekete napja” és amikor közel 500 tank várt bevetésre az antant hatalmak részéről.

Már 1914-ben elkezdtek dolgozni angol és francia mérnökök egy olyan gépjárművön, ami könnyedén átjuthat a szögesdrótokon, lövészárkokon, emberveszteség nélkül. Az első próbálkozások azonban még nem voltak ezekre alkalmasak. A brit hadügyminisztérium, többek között Winston Churchill támogatásával, felállította a Landship Bizottságot (szárazföldi hajó). Az első tankok fejlesztését azonban nagy titokzatosság övezte Nagy-Britanniában. Álcázásképpen a tankokat hatalmas vízszállító tartályoknak álcázva szállították ki a nyugati frontra, hogy az ellenség ne tudjon a létezésükről. Ennek köszönhetjük a máig használatos tank elnevezést.

Az alapjármű nagy teherbírásának köszönhetően végül valóban a traktor lett. Átépítésükkel, a kevésbé sikeres kezdeti próbálkozások után, 1915. szeptember 6-án elkészült a Little Willie névre keresztelt modell, ami az első brit harckocsi volt. Willie-t a Somme-nál vetették be, azonban továbbra sem érte el a kívánt hatást, fejleszteni kellett a lánctalpakat, ezért a következő modellnek nagyobb méretű, teljes hosszában körbefutó talpazatot adtak: ez lett a romboid alakú Mother (Anya). A Mother lett a prototípusa az Mk I-es harckocsinak, amellyel 1916-ban kezdetét vette a harckocsik igazi időszaka. Ez volt a Mark-harckocsik első típusa és 1916. szeptember 15-én, szintén a Somme folyó mellett debütáltak.

A kezdeti sikertelenség a franciákat is súlytotta és egészen 1917-ig várni kellett az igazira, ami a Renault FT-17-es lett, a nagy háború talán legsikeresebb harckocsija, ez a típus, a későbbi tankok gyártásában is meghatározó volt. Ebből a példányból a háború végére közel 3000 állt szolgálatra készen.

A németek természetesen rákényszerültek a válaszra. Ez volt az A7V harckocsi, amely egy hatalmas, 18 fős személyzettel bíró jármű volt. Az A7V sikertelenségét mi sem mutatja tisztábban, hogy mindössze 20 darabot gyártottak belőle. A németek így tehát rákényszerültek a zsákmányolt harckocsik használatára.

A világtörténelem első páncélos csatája 1918. április 24-én zajlott a brit Mark IV-es és a német A7V páncélozott járművek között. Az első világháború folyamán azonban még nem a pusztító erejük miatt voltak hasznosak, hanem félelmetes megjelenésük hatott sokkolóan a katonákra. Az antant csapatai főként a gyalogosok támogatásában számítottak a harckocsikra, ez a felfogás a második világháború kezdetekor is jelen volt a szövetségeseknél. A problémát ekkor már a rajtuk túl nőtt német és szovjet fejlesztésű tankok jelentették, akik Guderian német tábornok és Tuhacsevszkij szovjet stratéga, által komplett páncélos egységeket hoztak létre. Ezek a páncélos hadosztályok a villámháború időszakában már teljesen új értelmet adtak a szárazföldi hadviselésnek.

László Bernadett