A MAGYAR TESLA

Szakáts Gábornak saját bevallása szerint több száz „békés” és mintegy negyven haditalálmánya volt, számtalan szabadalma mellett ő találta fel a lángszórót.

Szakáts Gábor 1892-ben Makón született. A műszaki zseni építő és tervező hajlama korán megmutatkozott: már kilenc évesen megépített egy faszénnel működő gőzgépet. Gimnáziumi tanulmányai után egyszerre volt a József Nádor Műegyetem és a Szegedi Felsőipari Iskola gépészet szakán hallgató.

A háború kezdetén tüzértisztként szolgált, de miután bemutatta K 76 név alatt futó gépfegyverét, a Hadügyminisztérium felfigyelt tehetségére. Következő hadi célokat szolgáló felfedezése a közös hadseregben is alkalmazott „Szakáts-féle 18-as hegyiágyú” volt, amelyet a németek is rendszeresítettek. A fegyvert könnyű szétszerelhetősége – s ezáltal szállítása – és nagyon precíz célzóképessége tette közkedveltté. Az általa tervezett ágyúra különösen a Kárpátokban és az olasz fronton mutatkozott szükség. Miután találmányaival ismertté vált, a német Kriegsministerium átkérte, így Szakáts ettől a német hadseregnek és a német hadiiparnak dolgozott.

Leghíresebb felfedezése a lángszóró volt. Bár a találmányt alapvetően Richard Fiedler dolgozta ki évekkel korábban, de az akkor még nem volt működőképes. Szakáts több átalakítással 1915-ben megalkotta a szerkezetet, amitől a német hadvezetés a lövészárokháború befejezését várta a nyugati fronton. Az ellenség körében sokkot okozó harceszközt 1916-ban már be is vetették és a rohamcsapatoknál rendszeresítették. Akárcsak a harci gáz, amelyet a németek, vagy a harckocsi, amelyet a britek vetettek be először, a lángszóró (Flammenwerfer) is hamar követőre talált a lövészárkok túloldalán és rövidesen mindenki alkalmazni kezdte. Ilyen módon pedig nem tudott áttörést hozni. Az I. világháború végén a lángszóró fejlesztését az Amerikai Egyesült Államok vette át, amely később a napalm bevetésének előszobájául szolgált.

Mivel a háború egyik legfélelmetesebb fegyverét a németek alkalmazták először sikerrel, Szakáts a franciák által 1920-ban összeállított háborús bűnösök listájára került. (A háborús bűnösök felelősségre vonása nem a II. világháború utáni nürnbergi és tokiói perekkel kezdődött, hiszen a hadviselés nemzetközi jogi szabályozását már 1899-ben az első, majd 1907-ben a második hágai konferencián megalkották és a későbbiek során egyre finomították.) A nemzetközi törvényszék végül nem ült össze, így ítélet sem született, Szakátsot 80 évvel később „rehabilitálták”, amely természetesen csak képletesen történt meg. A háború végén volt még egy korszakalkotó találmánya: az „olvasztólövedék” (Schmelzgeschoss), amely tulajdonképpen páncéltörő lövedék volt.

A háború után Szakáts a Krupp-műveknél helyezkedett el, ahol külön részleg foglalkozott találmányaival. Különcsége ez időben is megmutatkozott: saját maga által készített golyóálló gépkocsijával járt, színművésznő kedvesének pedig saját színházat vásárolt. Nagy valószínűség szerint nyers modora és véleményének hangoztatása játszott közre abban, hogy elbocsájtották. Magyarországon alkotta meg az orvostudományban használt légmell-kezelési műszerét és a mezőgazdaságban alkalmazott motorkereket, amelyért Horthy Miklós kormányfőtanácsosi és méltóságos címet adományozott neki.

Az 1930-as években egy olyan „frekvencia-transzformátor” kialakításával kísérletezett, amely a mindennapi élet több területén hasznára válhatott volna az emberiségnek: kisebb-nagyobb alakításokkal éjjellátó szemüvegként, daganatos sejteket elpusztító szerkezetként vehették volna használatba, de ugyanakkor légvédelmi tevékenységet ellátó sugárfegyverként is funkcionálhatott volna, tervezője szerint. A Teslához hasonló műszaki zseni és sokoldalú feltaláló több innovációja a kor felfogása és technológiai színvonala miatt nem valósult meg.

Élete utolsó éveiben szegénységben élt, üldözési mánia lett úrrá rajta, többször hangoztatta, hogy kémkednek utána és találmányainak terveit el akarják lopni, ezért iratait, jegyzeteit, terveit és rajzait táskájában mindig magánál tartotta. Attól is félt, hogy életére akarnak törni. 1937 júliusában váratlanul halt meg, ezért szülővárosában az a városi legenda terjedt, hogy brit ügynökök ölték meg, italba kevert gyémántporral, amely rendkívül fájdalmas kínhalált eredményezett. Fekete öltönyében akarták eltemetni, de az addig lakóhelyéül szolgáló szálloda tartozásai miatt minden ingóságát visszatartotta. Géniuszának produktumait feltételezhetően örökre homály fedi.

Farkas Sebestyén Lőrinc