PÓTKÁVÉ

Nem a reformétkezés, hanem a háborús nyomorúság okoztak a pótélelmiszerek „bevetését”. Köztük a cikóriából készült, tehát koffeinmentes kávéét.

A háborúk során nem csak az emberi veszteségekkel, az életkörülmények és a gazdaság romlásával, átalakulásával kellett szembenéznie a világnak, hanem a mindennapi életet befolyásoló tényezők, például az étkezés alapvető módosulásával is. Már a 18. századi háborúk során, főként a franciák kezdték átlátni, hogy milyen hatással van a folyamatos háborúskodás az életvitelre. Az állatállományok csökkenésével, nemcsak a hús vagy éppen az állatok nyújtotta fizikai munkaerő csappant meg, de az ételek minősége is romlott. Amikor például a marhaállomány csökkent és nem volt elegendő tej, akkor a vaj előállítása is akadozott. Ennek eredménye képpen már az I. világháború előtt különböző növényi zsírokkal kezdték a vajat helyettesíteni, amely a margarin elterjedését eredményezte. Ehhez hasonló volt a pótkávé megjelenése is.

A pótkávé természetesen a kávébab helyettesítésére szolgált és rengeteg növényből előállítható volt. Magyarországon különböző gyökerekből és cukor tartalmú növényi részekből készítették. Külön publikációk íródtak a pótkávét népszerűsítendő és annak magasztalására. Az érvek között volt, hogy szinte bármi szolgálhatott a pótkávé alapjául: cikória gyökér, cukorrépa, a füge termése, datolya, rozs, árpa, bab, lencse, szőlő, spárga, csipkebogyó, dió, burgonya – a felsorolás végeérhetetlen. Mindezeket lényegében a kávébabhoz hasonló módon, pörköléssel készítették lefőzhető állapotba. Ezen kívül próbáltak jó reklám környezetet teremteni ezeknek az utánzatoknak, azzal, hogy otthon, könnyedén bárki elkészíthette magának és sokkal olcsóbb volt, mint a világháború idejében amúgy is rendkívül drága hiánycikk, az eredeti, kávébabból készített kávé. Emellett kifejezetten nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a pótkávé nem tartalmaz koffeint, így annak minden negatív, egészségre esetlegesen káros hatása nélkül fogyasztható.

Amikor az alapot adó növényzetet nem tisztították meg eléggé (homokos, piszkos volt), akkor tisztátalan pótkávé készült belőle. A jó pótkávé színre hasonlított az eredeti kávébabból készült kávéra, íze pedig kissé édes volt, talán a könnyebb elfogyasztás végett. Míg a vaj és a margarin esetében a mai napig különböző álláspontok terjednek világszerte, hogy vajon melyik a kevésbé egészségtelen, a pótkávé sehol a világon nem tudta felváltani az igazi kávébab pörkölése köré kiépült kávékultúrát.

(Forrás: Huszadik Század)

László Bernadett