Benkóczy Emil: Ki a legény faluban?

Kesz Kázmér közlése. Kaplony, Szathmár megye.

(…)

Húsvét hétfőjén kezdődik el a verseny. Hárman vannak jelölve erre a kitüntető tisztségre, mely tisztség avval a kötelezettséggel is jár, hogy kellőképpen megóvassék a falubeli fiatalság becsülete. Ez a három jelölt – rendesen mindannyian ügyes, deli legények – a délutáni istentisztelet után házról-házra járja a falut. Az egyiknek nagy füles kosár van a karján, a másik kettőnek pedig néhány cső tengeri a kezében. A mint bemennek valamelyik portára, illedelmesen köszöntik a háznépét, engedelmet kérnek, hogy a háziasszony tyúkjait megetethessék. Ekkor a tengericsőről lemorzsolnak a legények néhány szem kukoriczát s odadobva a tyúkoknak, fáradtságuk fejében néhány tojást kérnek ajándékul – mit rendesen meg is kapnak.

Az ajándékba kapott tojást a kosaras legény veszi át és köszöni meg. Így járják a falut egész délután, míg meg nem etetik a falu valamennyi gazdasszonyának tyúkját, s ezzel a verseny első scénája be is fejeztetett. Ez a tojásszedés.

Kedd a legényverseny második napja. A szentmise után a három legény a korcsmába megy sorshúzás czéljából, mert a verseny tulajdonképeni része már csak két versenyző között fog megtörténni.

A két kisorsolt ismét sorsot húz, abból a czélból, hogy melyikük fog a verseny alkalmával a faluban, és melyik fog a szomszéd faluig futni.

Már kora délután a legényverseny rendezői kimennek a templom előtti térre, s az országúton, egymástól egy-egy méternyi távolságban leraknak egy-egy tojást; a két versenyző pedig valamelyik közeli házban készül a nagy küzdelemre.

Természetesen úgy az előkészületeket, valamint a versenyt az egész falu népe érdeklődéssel kiséri s megindulnak a találgatások sőt fogadások az első legény személyére vonatkozólag.

A mint a tojások le vannak rakva, megkezdődik a verseny. Mindkét versenyző a tojássor egyik végére áll. Annak a legénynek, a kinek a sors azt határozta, hogy a szomszéd faluig fusson – egy tojást adnak a kezébe, s egy adott jelre mindketten elindulnak a falu végén levő temető felé. A temető sarkára érve elvállnak egymástól: az egyik fut a szomszéd faluig s az első ház tetejére földobja a magával vitt tojást, s ezzel fut vissza oda, a honnan elindult. A másik pedig visszamegy a templom előtti térre s a tojássor egyik végétől a másikig fut, minden fordulónál felvéve egy-egy tojást. Ezt folytatja mindaddig, a míg ötven tojás nem marad a sorban. Ekkor ismét elindul a temető felé. Ha ő ér oda előbb, úgy ő, ha pedig a szomszéd faluig futó versenyző ér oda, úgy az lesz a falu első legénye.

A verseny után a tojásokat összeszedik s eladják, az árából mulatságot csapnak éltetve a legényverseny győztesét.

Forrás: Etnographia. A Magyar Néprajzi Társaság Értesítője. XXI. évf. 1910. 114–115. o.