Húsvét, 1914

Beluleszkó Sándor: A magyar hímes tojások

(…)

A tojásdíszítésnek valóságos művészete fejődött ki. A festékek nagy részét még manapság is házilag állítja elő a nép különböző növényekből, a melyek nyáron át gyűjtetnek össze és száríttatnak meg. Ilyen házilag előállítható festőszerek a következők: sárga festéket ad a vadalmafa héja és levele, a zöld dióhéj, a hagymalevél főztje, a kökörcsin (Pulsatilla vulgaris), a szárított szúlfű vagy zsódina (Serratula tinctoria), a vízben megfőtt ebtej, az égerfahéj és bingolyó vagy székely nevén morgonda, a cserfahéjfőzet és a sáfrány. A dévai csángók a sárga festéket, a „sárgítót” timsóval kevert tehénsavóból készítik. A vadkörte- és vadalmafa héjából keverten a barna festéket állítják elő, a bürökből zöld, a gubacsból fekete színt nyernek, úgyszintén ha morgondát kékkővel vegyesen főznek vagy fermambukfát (!) égerfahéjjal avagy rézgáliczczal. A szúlfű szén fölött megpörkölve timsó hozzáadásával piros színt szolgáltat, a lencsét (Astragalus) kék szín előállításához használják. Ezeken kívül a boltból beszerzett festőszerek közül a legnépszerűbb a berzseny- vagy börzsönyforgács, népies nevén piros forgács, mely a piros festéket szolgáltatja. Használják a különböző anilinfestékeket is. A fuxin, vagy a mint a nép nevezi fuxia, vízben pirosat, szeszben pedig zöldet ad, de a kék, illetőleg lila színt is ebből állítják elő.

(…)

A tojásdíszítésnek többféle módja van. A legelterjedtebb a tojás írása, a mely viaszkkal történik. A viaszkot megolvasztják cserépedénykében, a melyet állandóan a tűznél tartanak. Ha megolvadt, akkor a kandérral (… a dévai csángóknál írókés, másutt gicze vagy gicza, kisicza) átviszik a tojás felületére. A kandér tollszár vastagságú és nagyságú fácska, melynek egyik végét keresztül fúrják s belé vékony rézlemezből sodort csövet, közönségesen a czipőfűző zsinór végéről leszedett pléhcsövecskét erősítenek, a melyen néha 1-3 szál sörtét húznak keresztül úgy, hogy azok a csövecskéből csak pár milliméternyire álljanak ki. A sörték arra valók, hogy a folyékony viaszkot a csőből egyenletesen bocsássák le s hogy így az eszköz az írásra alkalmassá váljék.

(…)

Karczolással készülnek a vakart vagy kotort tojások. Ezeket a megfestés után „politérozzák” vagyis rádörzsölnek bizonyos, olajjal elegyes port, a melyet a kereskedésben szereznek be. A díszítő motivumokat hegyes zsebkéssel, törött borotvával, reszelőnek árhegyfinomságúra kiköszörült végével, aczéltollal, szeggel karczolják vagy „kotorják” a tojásra.

Egyszerű módja a tojásdíszítésnek, amidőn a tojás felületét levéllel burkolják be, az egészet organtinba kötik és úgy helyezik a festékbe. A rózsa csipkés levelét vagy valamely szárnyas levelet (petrezselyem-, sárgarépa-, büröklevelet) használnak e czélra. Festés után a levél helye világosszínű marad, mintegy lenyomata jelenik meg a tojáson.

Forrás: Néprajzi Értesítő. A Magyar Nemzeti Múzeum kiadása. VI. évf. 1905. 112-120. o.