Frontmozi: Passchendaele (2008)

Frontmozi-vetítéssorozatunk 2018. évi februári bemutatóján Paul Gross 2008-as alkotását tekinthették meg a Kino Café Moziba látogatók. A film előtt Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Stencinger Norbert hadtörténésszel, az első világháborús csataterek, harceljárások kutatójával beszélgetett.

Békés Márton elmondta, a most vetített kanadai film a 2008-as Torinói Filmfesztivál nyitó darabja volt, a rendező – aki a dédapja katonatörténetéből inspirálódott – pedig szereplőként is feltűnik nagyívű alkotásában. Hozzátette: a film alapvetően a lövészárokháború szörnyű valóságáról szól.

Stencinger Norbert elmondta, a címadó, ma észak-nyugat belgiumi területen található falu, Passchendaele fontos szerepet játszott az első világháború nyugati frontján, hiszen az angolok és a kanadai erők is igyekeztek bevenni – végül utóbbiaknak ez 1917 végén sikerült, majd a németek a következő évben, nem sokkal a háború lezárulta előtt visszavették a területet.

TIM 7248

Békés Márton ennek kapcsán hangsúlyozta: ezen a vidéken rengeteg európai férfinak kellett meghalni szó szerint a „semmiért”. A tragikus számvetés így festett: az antant erők – britek, ausztrálok, új-zélandiak és kanadaiak – nyolc kilométeres előrehaladás mellett közel félmillió főt vesztettek – köztük 140 ezer halottal. „Ki lehet számolni, hogy centiméterenként hány embernek kellett meghalnia” ebben a borzasztó történetben – mutatott rá a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.

Stencinger Norbert szerint az első világháborúban általános volt a filmben látható „holtbéli táj”. A hadtörténész elmondta: a Nagy Háború két jelentős részre bontható, a mozgó, majd 1915-től az állóháború időszakára, amikor a katonák az egymásnak szembeszegülő erős tűzerő miatt kénytelenek voltak akár kilométer mélységű lövészárokrendszerekbe ásni magukat. Hangsúlyozta: „általános tévhit” az állóháborúra vonatkozóan, hogy a harcoló felek csupán „egymásra puffogtattak” az árkokból, hiszen nagyon komoly tervezési időszakok voltak, többek között a nehéz terepen mozgó tankok kifejlesztése, valamint az árkok fölé behatoló és bombázásra képes repülőgépek technológiai javulása is ehhez az időszakhoz és jelenséghez köthető.

TIM 7299

A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója kiemelte: az Ypres környéki csaták több mint 300 ezer brit nemzetközösséghez tartozó és negyedmillió német áldozataiból 90 ezer holttestet nem sikerült azonosítani, 42 ezret pedig meg sem találtak. Stencinger Norbert úgy vélte, ez a tűzcsapásoknak és a rendkívül sáros, könnyű talajnak köszönhető, ahol egy hosszabb tüzérségi csapás borzasztó pusztítást tudott okozni. Hozzátette: több esetben – például Olaszországban – a lövészárkok mellett létrehozott temetők is tüzérségi támadásokat kaptak, így a fejfák összetörtek, az írások megsemmisültek, a halottakat összetemették, így még a temetőkben is jelentősen megnőtt az azonosítatlan holttestek száma.

Békés Márton a film kapcsán elárulta: a látványos lövészárok-jelenetek mellett szerelmi szálat is felvonultató film kanadai nézőpontból mutatja be az eseményeket, ami speciális perspektívát ad az eseményeknek. Passchendaele hasonló szerepet tölt be a kanadaiaknak, mint Gallipoli az ausztráloknak – a nemzeti emlékezet és összetartozás, valamint a nemzettudat szimbóluma – hangsúlyozta a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.

A film rövid leírása:

A kanadai Michael Dunne őrmester (Paul Gross) súlyos sebesülést szenved a vimy-i csatában, ezért visszarendelik hátországi szolgálatra. Otthon hősként fogadják és beleszeret az ápolónőjébe, mégis visszatér a harctérre, és megpróbálja megvédeni kedvese besorozott testvérét a passchendaele-i csata poklában. A film lehetőséget nyújt arra, hogy egy ritkábban látható nézőpontból, Kanada és a kanadaiak szemszögéből tekintsünk az első világháborúra.

Facebook   Youtube   Instagram